Nem lehetett profi futballista
Pálfai János (eredeti nevén Kocsmár János) 1907-ben született Tolna megyében, Pálfán. Nevét a magyarosítási hullám miatt kellett megváltoztatnia, mint Kő Andrásnak a díszdoktori címe átvétele előtt elmesélte, „amikor 1933-ban a Szent István Gimnázium testnevelőtanára lettem, az igazgató kijelentette: „Hogy lehet ilyen szlávos névvel tanítani, különben sincs a szó befejezve…”. Pesterzsébeten nőtt fel, négyéves korától futballista akart lenni, de ezt a környezetében szinte senki nem vette jónéven. Még az iskoláiban sem. „Sem a budapesti Markó utcai reálban, ahol érettségizett, sem a Műegyetemen, ahová atyai tanácsra ment, s amelyet szembetegség miatt másfél év után abbahagyott, sem később a Testnevelési Főiskolán, végezetül pedig a már említett Szent István Gimnáziumban az Igazgató Urak nem nézték jó szemmel, hogy a futball-labdához vonzódik” – írta róla Kő András. Pedig nem volt tehetségtelen. „Jó csapatunk volt, barátságos mérkőzést a legjobbakkal is játszhatott, de csak a főiskolai bajnokságban indulhatott, Tizennyolc éves koromig Pesterzsébeten játszottam, aztán mindennek vége lett, amikor felvettek a Testnevelési Főiskolára. 1933-ban végeztem, mehettem volna a Nemzeti SC-be, de a TF akkori igazgatója megdöbbent, csak ennyit mondott: Hogy képzeled ezt, a TF tanára a Nemzeti SC-ben?!…” – mesélte a Népsport hasábjain. Borbély Pál írta róla: „1933-ig rendszeresen futballozott. TF-es korában a labdarúgótanszék vezetője, Malaky Mihály és Pluhár István, a híres rádióriporter is el akarta vinni profinak az Ferencvárosba, illetve a Budai 11-be. A Nemzeti SC vezetőivel már szerződéskötésig jutottak, de professzorai, azután annak a gimnáziumnak az igazgatója, ahol tanár lett, összeegyeztethetetlennek tartották az aktív versenyzést a tanári hivatással.”
Testnevelőtanár és sportújságíró
Testnevelőtanár és sportújságíró lett, egyaránt 1933-tól. A Nemzeti Sportot már 1936-ban tudósíthatta a berlini olimpiáról, de kint járt az 1948-as londoni és 1952-es helsinki olimpián is, aztán az 1954-es világbajnokságon is. 1958-ig dolgozott a sportnapilapnál, a labdarúgó-rovat vezetője is volt. Későbbi szakmai pályafutásáról mondta: „Amikor eljöttem a Népsporttól, egy vidéki NB I-es csapathoz hívtak. Akkor azonban annyira benne éltem a kísérletezésben, hogy nem vállaltam. Később, egy jugoszláviai tanfolyamvezetése közben a Zseljeznicsartól kaptam meghívást. Aztán mehettem volna Indiába, az ottani Testnevelési Főiskolára, labdarúgótanárnak és edzőképzőnek. Venezuelába az edzőképző intézet vezetőjének, Olaszországba és Kuvaitba klubedzőnek, Ausztriába szövetségi edzőnek, meg klubedzőnek, végül Törökországba szakfelügyelőnek és szövetségi edzőnek. Mindig lebeszéltek, nem engedtek, mondván, hogy itthon van rám nagy szükség.”
Messze megelőzte korát
Így aztán maradt a hazai elméleti munka és sok-sok külföldi előadás. Meg, persze, némi gyakorlati, hiszen Sós Károly kapitánysága alatt, például, az A-válogatottnál is segített. Éveken keresztül utazott külföldre tanfolyamokat vezetni, előadásokat tartani. Lipcsében és a hollandiai Zeistben például az UEFA nemzetközi edzői tanfolyamán is volt meghívott előadó. Közben nagy hatású könyveket írt. Az első 1938-ban jelent meg, az utolsó 1987-ben, angol nyelven. A magyar címe: 600 labdarúgó edzésjáték. Első könyvének, a Futball-iskola címűben még így állt: „Pálfai János testn. tanár, a m. kir. Testnevelési Főiskola labdarúgó előadója, a Nemzeti Sport belső munkatársa”. Sírjánál az edzők nevében dr. Kalocsay Géza méltatta: „Alaposságával, korát messze megelőző tudományos feltáró munkájával nagyban segítette a sportágat, sokat tett az edzőképzés korszerűsítéséért.” Dr. Pálfai János 1991. február 15-én hunyt el.