Labdarúgás

Mónos
Tamás

A veszprémi színekben az élvonalban bemutatkozó védő belgiumi légiós-pályafutása után került pályafutása legfontosabb klubjához, a Vasashoz. Huszonegy mérkőzésen szerepelt a válogatottban.

Születési hely
Simontornya
Születési idő
1968. jan. 3.
Olimpia
Világ­bajnokság
Európa-bajnokság

Olimpiai bajnok volt a testnevelő tanára

Mónos Tamás 1968. január 3-án született a Tolna megyei Simontornyán. A győri Bercsényi Miklós Gimnáziumba járt, az olimpiai bajnok Keglovich László volt a testnevelő tanára. A Rába ETO ifijében nevelődött 1982-től 1986-ig, utána felkerült a győriek felnőtt csapatához. 1988-ban a Veszprém SE átigazolta, a VSE-ben két szezont töltött. Első NB I-es találkozójára 1988. augusztus 20-án került a sor, Zalaegerszegen nyert 1-0-ra a Veszprém. Mészöly Kálmán felfedezettjeként lett nagyválogatott. 1990. március 20. és 1995. november 15. között 21-szer játszott a nemzeti tizenegyben, gólt nem szerzett. 1990-ben Belgiumba szerződött. Méghozzá meglehetősen tekintélyes összegért.

A Sport Plusz 1992. január 18-i száma összeállítást közölt az addigi tíz „legnagyobb businessről” s ezek közé befért Mónos Tamás eladása is. A lap listáját elfogadva a Germinal Ekeren által kifizetett 320 000 dollár volt a tízedik legmagasabb összeg, amelyet addig az NB I-ből külföldre szerződött játékosért átutaltak. Csak Détári Lajosért (Eintracht Frankfurt, majd továbbszerződött, Olympiakosz, Bologna, közel 5 millió), Kozma Istvánért (Girondins Bordeaux, majd Dunfermline, 800 000), Bognár Györgyért (Toulon, majd Standard Liège, 550 000), Kiprich Józsefért (Feyenoord, 500 000), Kovács Kálmánért (Auxerre, 500 000), Lőrincz Emilért (RWD Molenbeek, 500 000), a román válogatott Muzsnay Zsoltért (RFC Antwerp, 400 000), Mészáros Ferencért (Lokeren, 350 000) és Limperger Zsoltért (Burgos, 350 000) fizettek többet.

Nyolc év piros-kékben

Az 1990–1991-es bajnokságban a Germinal Ekerenben 21 mérkőzésen lépett pályára. Legnevesebb csapattársa a szinte vele együtt érkezett világhírű holland támadó, Simon Tahamata volt, akit 1982 őszén, Győrben, első éves gimnazistaként az ETO ellenfeleként láthatott. A piros-sárgákkal jó idényt zárt, az ötödik helyen végzett a bajnokságban, kiharcolták az UEFA-kupa-szereplést. Ő ellenben a következő őszön már – mások mellett két nigériai klasszis, Sunday Oliseh és Victor Ikpeba társaságában – az RFC Liège játékosa volt. Az első idényben 29 meccsen játszott, szerzett is két gólt. A másodikban mindössze kilenc találkozó jutott neki, majd hazatért. Angyalföldre, a Vasashoz került, 1993-tól 2001-ig szolgálta a piros-kékeket. Az első évében így festett a legtöbbet játszók tizenegye: Sáfár Szabolcs – Herczeg Csaba, Geress Zoltán, Juhár Tamás – Mónos Tamás, Oleg Sirinbekov, Galaschek Péter, Szenes Sándor, Maczó Miklós – Zvara József és Jean-Claude Mbemba, azaz Claude. Amikor búcsúzott, 23 mérkőzés jutott neki, már Kövesfalvi István – Zováth János, Juhár Tamás, Zabos Attila – Pető Tamás, Simek Péter, Szili Attila, Tóth Norbert – Sowunmi Thomas, Kabát Péter és Tiber Krisztián alkotta az alapcsapatot. Mindössze ketten maradtak rajta kívül 2001 tavaszára az 1993-as ősz keretéből: Juhár Tamás és Herczeg Csaba. Három bajnoki bronzérmet (1997–1998, 1999–2000, 2000–2001) és egy Magyar Kupa-ezüstérmet szerzett piros-kékben.

Ötvenegy évesen is játszott bajnoki mérkőzést

Azt követően is kiemelkedő formában játszott, hogy bezárult előtte a válogatott kapuja. Az 1997–1998-as szezonban a Nemzeti Sport osztályzatai alapján, Korsós Györggyel holtversenyben, az élvonal ötödik legjobb mezőnyjátékosának bizonyult, a klubtársai közül csak Váczi Zoltán és a kapus, Végh Zoltán előzte meg. A következő szezonban is befért érdemjegyei alapján az Év B-csapatába, a posztján Korsós György előzte meg. 2000–2001-ben ismét a bajnokság második számú jobbhátvédje lett, Hrutka János mögött, a győri Böjte Attilával holtversenyben. A Vasas Danubius Hotelsből az MTK Hungária igazolta le. Egyetlen szezonban, 23 mérkőzésen erősítette a kék-fehéreket, velük is szerzett egy bronzot a bajnokságban. A következő nyáron az NB I B-s BKV Előre labdarúgója lett, mindössze nyolc mérkőzés „erejéig”. 2004 februárjától 2005 nyaráig a TFSE, aztán 2005 nyarától a Gödi LC, 2007 márciusától a Viadukt SE-Biatorbágy futballistája volt. Utóbbi csapatnál Juhár Tamás, Vincze Gábor, Wukovics László, Egressy Gábor és Zombori Zalán személyében rövidebb-hosszabb ideig korábbi válogatottak is a társai voltak. 2011-től 2014-ig ismét a TFSE tagjaként játszott bajnoki mérkőzéseket. Sőt, még visszatért másodszor is: 2019 májusában, 51 évesen is játszott bajnoki mérkőzést. 2005 és 2014 között utánpótlásedzőként tevékenykedett a „BLASZ egyes” XII. kerületi Önkormányzat Hegyvidék SE alkalmazásában. 2014-től a Vasas-Kubala Akadémián dolgozott, az U14-es csapat trénereként. Utána a Puskás Akadémiánál dolgozott, U17-es, U19-es játékosokkal foglalkozott. A 2021–2022-es idényben, márciusig, a Csákvár NB II-es gárdájának vezetőedzője volt. 2022 szeptemberétől a III. kerületi TVE U17-es korosztályával kezdett munkálkodni majd vitte tovább a csapatot, U19-be.

Egyesületei

1982 — 1988
Rába Vasas ETO
Győr
1988 — 1990
Veszprémi SE
Veszprém
1990 — 1991
Germinal Ekeren
Antwerpen (Belgium)
1991 — 1993
RFC Liège
Liège (Belgium)
1993 — 2001
Vasas Sport Club
Budapest
2001 — 2002
MTK Hungária
Budapest
2002 — 2004
Budapesti Közlekedési Vállalat Előre Sport Club
Budapest
2004 — 2005
Magyar Testnevelési Egyetem Sportegyesülete
2005 — 2007
Gödi LC
Göd
2007 — 2009
Viadukt-Biatorbágy
Biatorbágy
2011 — 2019
Magyar Testnevelési Egyetem Sportegyesülete