Magyar és román válogatott is volt
A ma Szlovákia területére eső, szinte kizárólag magyarok lakta faluban született 1919. május 5-én. Dorogon, majd a tokodi üveggyár csapatában futballozott, az 1940–1941-es szezonban már a legmagasabb osztályban. Onnan vitte el az Újpest, már akkor is elismert játékosnak számított, de igazán a Nagyváradi AC bajnokcsapatának tagjaként futott be. Balszerencséjére a háború alatti utolsó, súlyos vereséget hozó mérkőzésen kapott helyet a válogatottunkban. A nagy vérontás utolsó hónapjait Budapesten vészelte át, majd visszatért Nagyváradra, aztán két idényt az akkori legerősebb román csapatban a magyarokkal teli ITA soraiban töltött. 1947-ben bajnoki címet szerzett. Noha soha nem volt román állampolgár, három Balkán Kupa-mérkőzésen a román válogatottban is helyet kapott. 1947-ben Olaszországba költözött, játszott a magyar menekültek csapatában, a Hungariában, majd középfedezetként játszott 1950-ben Kolumbiában, a Deportivo Samariosban, nem sejtve azt, hogy egy évtizeddel később edzőként bebarangolja a kontinens középső részének jó néhány országát. Előbb azonban visszatért Európába, játékosként Portugáliában (Sporting Braga, 1950–1952) fejezve be pályáját. Onnan Ciprusra került, ahol éppen magyar edzőtől, az Olaszországba visszatérő Zsengellér Gyulától vette át annak csapatát (Pezoporikosz Larnaca).
Világjáró edző lett belőle
Ezután vállalt először szövetségi kapitányságot, méghozzá Szíriában. Ázsia úgy megtetszett neki, hogy rövid kitérő (Beşiktaş, 1955–1956) után ismét a legnépesebb kontinensen kapitánykodott, Irán csapatát vezérelve. Közép-Amerikába 1961-ben szegődött először, a sokszoros Costa Rica-i bajnok Alajuelense együtteséhez. Ezzel kezdődött több mint egy évtizedes szakvezetői ténykedése a szubkontinensen, amelynek során számos klubcsapat irányítása mellett a nicaraguai és rövid ideig a guatemalai szövetségi kapitány tisztét is betöltötte, miközben rövid időre visszatért Kolumbiába is. Elképesztő pályafutást élt meg, Costa Ricában, Guatemalában, Nicaraguában is dolgozott, néha egy-egy klubnál csak néhány hónapot töltve: CS Cartagines (1961); LD Alajuelense (1961. áprilistól); Nicaragua, szövetségi kapitány (1961. október); nicaraguai ifjúsági válogatott (1961–1962); Nicaragua, szövetségi kapitány (1963); CS Cartagines (1963. novembertől); AD Limonense (1964); Puntarenas FC (1964); Nicoya FC (1964. novembertől); AD Limonense (1965); Atlético Júnior Baranquilla (1965); Nicaragua, szövetségi kapitány (1967); Guatemala, szövetségi kapitány (1968–1969); AD Perez Zeledon (1970–1971); Puntarenas FC (1971); CD Platense (1971); CD Marathon (1971); Puntarenas FC (1973); CS Cartagines (1973). Visszavonulása után Guatemalában telepedett le.