Részese volt a PMSC legsikeresebb korszakának
Márton Gábor 1966. október 15-én született Pécsen. 1977-től a PVSK-ban nevelkedett, két esztendő múlva a vasutasoktól ment át a PMSC-hez. 1985. november kilencedikével, a DMVSC–PMSC (0–0) találkozóval kezdődően 1990 nyaráig, első pécsi korszakában 90 mérkőzésen 4 gólt szerzett a PMSC-ben. Ez az időszak a város labdarúgásának legsikeresebb időszaka, MK-győzelemmel, MNK-döntővel, s az 1986-os bajnoki ezüsttel. Az 1987-es kupadöntő 88. percében kiállították Székesfehérváron. Nem sok időt töltött a küzdőtéren, miután a 75. percben állt be (Újpesti Dózsa–PMSC 3–2). Három esztendő múltával megadatott neki a javítás lehetősége, és élt is vele, hiszen az 1990-es Magyar Kupát a Bp. Honvéd 2–0-s legyőzésével hazavitték Tatabányáról.
A svédeknek lőtt gólt a válogatottban
Az 1990–1991-es idényben 21 mérkőzést játszott a KRC Genk színeiben a belga élvonalban. Ő volt az ország élvonalában a második Márton családnevű magyar, az 1958–1959-ben egy találkozón a Charleroiban helyet kapott Márton Péter Pál után. A Genkben klubtársa volt Gyimesi László, valamint a máltai Carmel Busuttil és az 1986-ban vb-negyedik Leo Van der Elst is. Az elegáns stílusa, intelligens játéka miatt a szurkolók által gyakorta Tanár úrnak becézett Márton a hazatérés után, 1991-től 1993-ig a Kispest-Honvéd FC játékosa volt. A két idény alatt 41 meccsén 6-szor zörgette meg a hálókat (16/2 és 25/4). Alapembernek számított az 1992–1993-as bajnokcsapatban. 1993 nyarán újra külföldre igazolt, a következő bajnokságban 17/0 volt a mérlege a francia élvonalban az AS Cannes-ban, a 6. helyen zárt a piros-fehérekkel. Edzője a korábbi Európa-bajnok futballista, a világhírű Luis Fernandez volt, együtt játszott Patrick Vieirával, Johan Micoud-val és William Ayache-sal. A nagyválogatottban 1994. április 11-től 1995. augusztus 16-ig 21-szer jutott szóhoz. Egyetlen találat fűződik a nevéhez, Svédországban a híres Thomas Ravelli kapuját vette be (1–2).
Izraelben is kupagyőztes lett
Az 1994–1995-ös évadot újra a PMSC-ben húzta le, majd fél évtizeden át a Szentföldön próbált szerencsét. Előbb másfél éven át a Hapoel Kfar Saba együttesét erősítette (25 mérkőzésen 3 gól az 1995–1996-os idényben, majd 13/2-es mutató, immár Csábi József társaságában 1996 őszén), majd a középcsapatból átkerült a lényegesen erősebb Hapoel Petah Tikvába, amellyel az első félév végén bajnoki ezüstérmet nyert. A kék-fehéreknél két naptári év alatt 56 bajnoki meccsen 4 gólt szerzett (1997 tavasz: 15/2, 1997–1998: 27/1, 1998 ősz: 14/1). 1999 tavaszán a Hapoel klubcsalád tel-avivi alakulatában játszott (12/1), csapatával tizenegyes-párbajban megnyerte az országos kupát. Az 1999. május 19-i, Beitar elleni fináléban négy magyar vett részt: a 102. percben beszálló Márton Gábor a győztes, Sándor Tamás, Hamar István és ugyancsak csereként beállva Sallói István a vesztes oldalon. Márton Gábor 1999 nyarán rövid időre hazatért, hat meccset játszott az akkor másodosztályú (nevében ugyan NB I-es, hiszen a legmagasabb osztályt PNB-nek nevezték) Pécsi Mecsek FC-ben. A klub a télen a megszűnt Gázszer jogán az elitbe került, Márton azonban nem maradt, visszatért a Közel-Keletre. 2000 tavaszán 13 meccsen két gólt szerzett a Hapóél Ironi Rison Leciónban. A nyáron fordítva tette meg az utat, hazatért a PMFC-hez. Csapata 2000 őszén az alapszakasz után kiesett az NB I B-be, Márton további 12 szerepléssel és három góllal növelte élvonalbeli szerepléseiről, illetve góljairól szóló mutatóit. A következő két bajnoki évet a második vonalban töltötte, 2002–2003-ban Az év legjobb NB I B-s labdarúgója lett. A 2003–2004-es szezonban újból az élvonalban játszott a Pécsi MFC-vel. Huszonöt mérkőzésen két gólt szerzett. Összesen 193 bajnokin 15 gólt szerzett a magyar élvonalban. 2004 nyarán a burgenlandi Németújvárra távozott, a negyedosztályú kiscsapatban (SV Güssing) futballozott. 2005-től 2007-ig Barcson vezetett le.
Edzőként a ZTE-vel debütált az élvonalban
Visszavonulását követően Barcson kezdte meg az edzői karrierjét. 2009-től a PMFC nagycsapatának, majd 2010-től utánpótlás-garnitúrájának a kispadján ült. 2010-től 2013 nyaráig, két és fél esztendőn keresztül az NB II-es Kozármisleny SE-t irányította. 2013. júniustól Lőrincz Emillel együtt a PMFC-Matias sikereiért dolgozott. 2014 júliusának nyitányán a Kaposvári Rákóczihoz került, ahol áldatlan állapotok fogadták. Hat hónapig fizetést sem kaptak. A somogyi zöld-fehérektől 2015 januárjában távozott. A következő nyártól három idényen át a PMFC-t irányította, következő állomáshelye pedig a BFC Siófok lett, 2019 márciusától. 2020 februárjában átvette a ZTE gárdáját, amelyet sikerült benntartania a legmagasabb osztályban. Utána a MOL Fehérvár FC-t (2020–2021. február), majd az MTK-t (2021. november–2022 április) vezethette. 2023 tavaszán, márciusban, a Kozármisleny NB II-es gárdáját irányította. 2023. november 13-án ismét a ZTE FC vezetőedzője lett, 2025. április 23-án a klub szerződést bontott vele.