Futballistának nem volt jó a lába, katonának igen
Dr. Máriássy Lajos Rozsnyón született 1888. október 16-án. 1900-ban költözött a családjával Budapestre, a piaristákhoz járt iskolába. Először a BTC-ben futballozott, majd a BEAC-ban, mígnem egy súlyos sérülés visszavonulásra kényszerítette. Kitüntetésekkel harcolta végig az I. világháborút, majd hazatérve ügyvédi vizsgát tett. Főtitkárként és mecénásként is segítette a VII. kerület SC csapatát. Az 1920-as évek elején kezdett az MLSZ-ben tevékenykedni, először jogi ismereteket igénylő feladatokat látott el, majd 1924 szeptemberében szövetségi kapitányi kinevezést kapott. Első kapitányi korszaka 1926 elejéig tartott, akkor azért nem választották újra – noha olyan remek eredményei voltak, mint például az olaszok elleni milánói győzelem –, mert ragaszkodott ahhoz, hogy a válogató bizottsághoz képest a kapitány nagyobb önállóságot kapjon. A következő két évben a PLASZ, a profi alszövetség válogatottját vezette, majd 1929 szeptemberétől egy éven keresztül a Ferencváros sportigazgatójaként tevékenykedett.
Az A-válogatott és a profik kapitánya is volt
Néhány héttel a zöld-fehérektől való távozása után megkezdte második periódusát szövetségi kapitányként. 1932 őszéig irányította a válogatottat, majd miután elképzelésiben nem volt partner az MLSZ vezérkara, ráadásul néhányan kikezdték, mert fizetést kapott a kapitányi tevékenységért, nem folytatta a munkát. Ismét dirigálta ellenben a PLASZ válogatottját, majd a miskolci Attila budapesti képviselője lett. Az 1934-es világbajnokság után bekerült a válogató bizottságba, sőt kapacitálták egy újbóli, harmadik kapitányi periódusra, de nem vállalta. A főiskolai sport vezetésében vállalt szerepet, természetesen a labdarúgóknál, könyvet szerkesztett a vállalati sportról, illetve ügyvédi irodát vitt, egyébként egészen 1953-as haláláig.
