Hét fontos címet nyert fedezetként a Ferencvárossal
Lyka Antal Budapesten született, 1908. május 29-én. A pályafutását kölyökjátékosként az FTC-ben kezdő fedezet az utolsó amatőridényben már bemutatkozott az első csapatban egy UTE elleni, a Húsvéti Serlegért játszott mérkőzésen, majd 1926. augusztus 29-én, az első magyarországi profi bajnokin debütált az élvonalban. Néhány héttel később a Ferencváros átengedte őt „erősödni” a Somogy FC-nek. Visszatérése után egy idényt a „fiókcsapatnak” számító Turulban futballozott. 1929 nyarától vált alapemberré régi-új csapatában, előbb Bukovi Mártonnal és Obitz Gáborral, majd Berkessy Elemérrel és Lázár Gyulával alkotott fedezettriót, aztán a százszázalékos bajnokság idényében, 1931–1932-ben Sárosi Györggyel és Lázárral játszott együtt. A zöld-fehéreknél 1937 márciusáig szerepelt, összesen 347 hivatalos mérkőzésen viselte a csapat mezét. Háromszoros bajnok (1926–1927, 1931–1932, 1933–1934) és háromszoros Magyar Kupa-győztes (1927–1928, 1932–1933, 1934–1935), tevékeny részese volt a Közép-Európa Kupa megnyerésének 1928-ban.
Tizenkétszer játszott a válogatottban
1930. június 1. és 1934. április 29. között szerepelt a magyar válogatottban. Utolsó fellépését a címeres mezben a bolgárok elleni vb-selejtező jelentette, az olaszországi tornára már nem jutott ki. Tizenkétszer játszott a nemzeti tizenegyben, a mérlege hat győzelem, két döntetlen, négy vereség.
A valaha volt egyik legerősebb Fradi mestere volt
Edzői pályafutása során is ért el sikereket a Ferencvárossal, 1943-ban Magyar Kupa-győztes lett, az 1948–1949-es szezonban ő dirigálta a Henni – Rudas, Kispéter, Szabó – Kéri, Lakat – Budai II, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor alapösszeállítású, 140 szerzett góllal bajnoki címet nyerő gárdát. A kettő között dolgozott BSZKRT csapatánál (1943–1944), valamint Budafokon (1947–1948 eleje). Miután 1950-ben távozott az annak az esztendőnek a nagy részében már ÉDOSZ SE-nek nevezett klubtól, az Ózdi Kohász (1951–1952), a Csepeli Vasas (1952–1953) és a Debreceni Lokomotiv (1953–1954) szakvezetője volt. 1957-től az egykori Jugoszláviában dolgozott, előbb az újvidéki Vojvodinánál (1957–1959), majd a Vardar Szkopjénél (1959–1962), utóbbival a szövetségi állam kupagyőztese is lett. Hazatérése után még a DVSC-t (1962–1963), a Veszprémi Haladás Petőfit (1964–1966) és a Kecskeméti TE-t (1968–1969) edzette. Pályafutása egy részében bátyja, Rezső miatt a Lyka II nevet kapta a sajtótól, illetve használta a magyarosítási hullámban a Laky nevet is. Beceneve Totó volt. 1976. május 19-én hunyt el, a fővárosban.