Édesapja B-válogatott labdarúgó volt
Lőrincz Emil 1965. szeptember 29-én, Budapesten született. Édesanyját nyolc, édesapját – aki egyébként ugyanezt a nevet viselve a Törekvés, majd Vasas színeiben ugyancsak élvonalbeli futballista volt, sőt eljutott a B-válogatottságig – tizenkét évesen veszítette el. Eleinte, 1976 és 1978 között a Bp. Építőkben játszott, majd átigazolt az MTK-VM-hez. Balogh Gábor, Balog Tibor, Talapa János is a csapattársa volt. 1984 elején Molnár János, az NB I egykori társgólkirálya, az MTK akkor már utánpótlás-szakágvezetőként dolgozó egykori csatára a Népsportnak nyilatkozva megemlítette a kék-fehérek fiataljai közül néhánynak a nevét, akiknek szép karriert jósolt: Petry Zsolt, a Horváth testvérek, Attila és Csaba mellett Lőrincz Emilt is kiemelte. Nem is kellett várnia Lőrincznek sokáig az élvonalbeli bemutatkozásra, az 1984-es tavaszi szezonban már játszott csereként egy meccset. Az 1984–1985-ösben már 16 mérkőzést kapott, az 1985–1986-osban, Both Józsefnél viszont csak kettőt. Az 1986–1987-es csapatban sem számított alapembernek, mindössze hatszor játszhatott, de ettől még tény: 21 évesen magyar bajnoki címet nyert. A Hungária körúton eltöltött első korszakából – az arany mellett – van egy ezüstérme (1989–1990) és egy bronzérme (1988–1989) is.
Santanderben játszotta a legjobb meccsét a válogatottban
1990 nyarán – miután az előző idényben a sportnapilap osztályozókönyve szerint a bajnokság második legjobb mezőnyjátékosaként tündökölt – Belgiumba igazolt. 1995-ig az RWD Molenbeek együttesében futballozott, 127 bajnokin 16 gólt szerzett. A brüsszeli klubban együtt játszott a már egy évvel korábban a csapathoz kerülő, és a beilleszkedésében is sokat segítő Gáspár Józseffel. A belga futball olyan csillagai is klubtársai voltak, mint Franky Vercauteren, Erwin Vandenbergh vagy éppen Guy Vandersmissen. A magyar nagyválogatottban nem sokkal a külföldre szerződés előtt, 1990. április 11-én, a balsikerű salzburgi mérkőzésen, az osztrákok ellen mutatkozott be (0–3). Aligha száradt a lelkén a vereség, mindössze az utolsó öt percre állt be, addigra pedig már kialakult a végeredmény. Sokkal szebb emlék a santanderi, a spanyolok elleni 4–2-es győzelem, amelyhez két góllal járult hozzá. 1997. október 29-ig, a jugoszlávok elleni 1–7-ig 37-szer szerepelt a nemzeti tizenegyben, amelyben három gólt szerzett. Érdekes, hogy két egymást követő meccsen lőtte mindhármat. Válogatottbeli pályafutása utolsó szakaszában ismét magyar klubból került be a nemzeti tizenegybe.
Duplázott is az MTK-val
1995 őszét kihagyta, 1996 elején tért vissza az MTK-hoz. Az 1996–1997-es idényben 27 mérkőzésen öt gólt szerezve segítette bajnoki címhez a kék-fehéreket. Duplázott a csapattal, megnyerték a Magyar Kupát. A legmagasabb átlagosztályzatot érte el a Nemzeti Sportnál. 1999 végén, 194 NB I-es meccsel a háta mögött vonult vissza. 2006-ig töltött be különböző szerepköröket a Hungária körúton, volt pályaedző, volt a serdülők, illetve a tartalékok trénere. 2006. januártól rövid ideig az NB III-as Gödöllő-Pelikán FC-nek, 2008-tól a Vasas U17-es együttesének, 2009-ben a Budapest Honvéd U15-ös együttesének, 2011-ben és 2012-ben a Budapest Honvéd FC akadémiai csapatának a felkészítéséért felelt. 2012 és 2014 között a Pécsi MFC-Matias mestere volt. 2014. júniusban lejárt a szerződése Pécsett, és akkortól a naptári év novemberének közepéig a Zalaegerszegi TE szakvezetőjeként dolgozott. Utána a Dunaújváros-PASE korosztályos együttesét is vezette. 2018 szeptemberében átvette a Dunaújváros-PASE NB III-as alakulatának irányítását. 2020-ig dolgozott ott. 2021 őszén a Százhalombattai LK vezetőedzőjeként dolgozott.
