Lipcsei

Péter

Lipcsei Péter Kazincbarcikán született 1972. március 28-án, ott, a helyi „Vegyészben” kezdett futballozni, ahol édesapja is játékos volt, majd edző lett. A korosztályos válogatottak meccseit is követő szurkolók még kazincbarcikaiként ismerték meg a nevét, szerepelt az U18-as és U21-es válogatottban, mielőtt a Fradi leigazolta. 1990 nyarán játszott Békéscsabán a hazai rendezésű U18-as Európa-bajnokságon, amelyen a magyar csapat csak tizenegyes-párbajban esett ki a Luis Figót is soraiban tudó portugál együttessel szemben. Péterrel sok minden történt akkoriban. Első meccsét zöld-fehérben a belga Cercle Bruges ellen játszotta, az NB I-es premierre pedig Újpesten került sor: a Fradi, a debütáló Lipcsei Péterrel – valamint a szintén újonc, csodagólt lövő Szenes Sándorral és Patkós Csabával –, 5–0-ra nyert az ősi ellenfél lila-fehérek vendégeként. A három játékossal együtt mutatkozott be vezetőedzőként Nyilasi Tibor. Nem egészen másfél évvel később, 1991 decemberében az MLSZ Lipcsei Pétert az Év játékosának választotta meg. Még nem volt húszéves sem…

Aligha meglepő, hogy addigra már megérkezett a meghívó a nagyválogatottba is, 1991. szeptember 11-én, az írek elleni, győri meccsen ünnepelte első válogatottságát. Ahhoz képest, hogy tizennégy esztendővel később, 2005-ben, Cardiffban búcsúzott a címeres meztől, talán meglepő, hogy „csak” 58-szor volt válogatott. Nem ok nélkül tartották óriási tehetségnek: húszéves korára nemzetközi szintű, külföldön is jegyzett futballista lett. Megismertette a nevét külföldön is a Kupagyőztesek Európa-kupájában mutatott nagyszerű formája: hat góljával a sorozat gólkirálya lett. Érdemes citálni a közvetlenül mögötte végzetteket: Paulo Futre és Manolo (Atlético Madrid) 5-5, Rui Barros, George Weah (AS Monaco), Wynton Rufer (Werder), Bernd Schuster (Atlético Madrid), valamint Roman Kosecki (Galatasaray) 4-4 góllal.

Az 1994–1995-ös szezon végéig játszott itthon a Fradiban. Az első ferencvárosi korszakába két bajnoki cím (1992, 1995) mellé egy ezüst- (1991) és egy bronzérem (1993), valamint négy (!) Magyar Kupa-győzelem (1991, 1993, 1994, 1995) „fért bele”. Az évtized közepén Európa egyik legerősebb csapatához, a Bobby Robson által dirigált FC Portóhoz szerződött. Okkal mondhatjuk, hogy – miközben az MLSZ másodszor is az Év játékosává választotta – alapemberré vált, biztos csapattag lett a „sárkányok” között. A szezon során 23 meccsen lépett pályára a portugál bajnokcsapatban, és Robson pályára küldte a Bajnokok Ligájában is. A tulajdonképpeni idillnek egy súlyos sérülés vetett véget: a következő szezonban, felépülte után, a Porto kölcsönadta a Sporting Espinhónak, ahol mindössze öt mérkőzést tudott játszani. 1997 nyarán inkább visszatért az Üllői útra, de csak egy évre. Utána ismét megpróbálkozott a légiós élettel, Ausztriában, az SV Wüstenrot Salzburgban töltött két, nem különösebben sikeres szezont. Az osztrák Bundesligában egyik idényben sem tudott dobogóra lépni a salzburgi csapat, a kupában pedig 2000 májusában elveszítette a Grazer AK elleni finálét.

Lipcsei az ezredforduló évében újra, immár harmadszor is a Fradit választotta. Két dolgot aligha gondolt akkor: egyrészt az, hogy ez a bizonyos harmadik periódus lesz a leghosszabb, tíz évig tart, a másik pedig, hogy – igazi vezérként, megfellebbezhetetlen tekintélyű legendaként – az NB II-ben is segítenie kell a Ferencvárost. Rögtön az első évben, a 2000–2001-es szezonban bajnok lett a Fradi, majd 2002-ben és 2003-ban ezüst-, 2004-ben arany-, 2005-ben pedig ismét ezüstéremmel gazdagíthatta addig sem csekély éremgyűjteményét. A 2005–2006-os bajnokságot a „tragédiának számító” hatodik helyen zárta a Ferencváros, de nem ez jelentette az igazi drámát: 2006 nyarán a szövetség az NB II-be száműzte a licencfeltételeknek megfelelni nem tudó Ferencvárost. Lipcsei Péter számára egy pillanatig sem lehetett kétséges, az ő helye továbbra is a Fradiban van, szerepeljen bárhol is a csapata. Az élvonalból való kiűzetés három szezonon át tartott, a Ferencváros 2009 nyarán tudta kiharcolni a feljutást.

A „megváltást” hozó 2008–2009-es szezont nem csak a Fradi, Lipcsei is remekül kezdte. Az első három fordulóban öt gólpasszt adott, ám a Békéscsabai Előre elleni, Üllői úti mérkőzésen ütközött Schvarcz Ákossal, a csabaiak cserekapusával, és a térdében elszakadtak az oldal- és a keresztszalagok is. Viszonylag gyors felépülése után, áprilisban visszatért. A következő szezonban többnyire a kispadról beszállva segített, majd május 15-én a Diósgyőri VTK ellen 1–0-ra megnyert idegenbeli bajnokin beállította dr. Sárosi György 646 meccses klubrekordját, aztán a következő héten, a Pápa elleni találkozó után már egyedüli csúcstartó (647) lett. A szezon utolsó mérkőzésén, a Honvéd ellen játszotta 648. hivatalos mérkőzését a Fradiban, a csúcsot jelentő 649. a CFR Cluj elleni, 2013-as búcsúmeccse. A profi karrierje pontosan 20 évig tartott. A Ferencvárosban kezdődött és a Ferencvárosban ért véget. Úgy, ahogy az egy klublegendához, példaképhez illik. A visszavonulása után egy ideig a zöld-fehérek tartalék-, majd U21-es csapatát irányította, 2017 nyara óta a Merkantil Bank Ligában szereplő Soroksár SC vezetőedzője.