Labdarúgás

Lipcsei
Péter

Már egy egyszerű állítás is tiszteletet parancsoló: senki sem játszott Lipcsei Péternél több mérkőzést a Ferencvárosban. A legeredményesebb magyar csapatban 649 hivatalos mérkőzésen lépett pályára; az új csúccsal a legendás dr. Sárosi György örökébe lépett. Négyszeres magyar bajnok és hatszoros Magyar Kupa-győztes.

Születési hely
Kazincbarcika
Születési idő
1972. márc. 28.
Becenév
Peti
Olimpia
Világ­bajnokság
Európa-bajnokság

Tizenkilenc évesen az Év játékosa lett

Lipcsei Péter Kazincbarcikán született 1972. március 28-án, ott, a helyi „Vegyészben” kezdett futballozni, ahol édesapja is játékos volt, majd edző lett. A korosztályos válogatottak meccseit is követő szurkolók még kazincbarcikaiként ismerték meg a nevét, szerepelt az U18-as és U21-es válogatottban, mielőtt a Fradi leigazolta. 1990 nyarán játszott Békéscsabán a hazai rendezésű U18-as Európa-bajnokságon, amelyen a magyar csapat csak tizenegyes-párbajban esett ki a Luis Figót is soraiban tudó portugál együttessel szemben. Péterrel sok minden történt akkoriban. Első meccsét zöld-fehérben a belga Cercle Bruges ellen játszotta, az NB I-es premierre pedig Újpesten került sor: a Fradi, a debütáló Lipcsei Péterrel – valamint a szintén újonc, csodagólt lövő Szenes Sándorral és Patkós Csabával –, 5–0-ra nyert az ősi ellenfél lila-fehérek vendégeként. A három játékossal együtt mutatkozott be vezetőedzőként Nyilasi Tibor. Nem egészen másfél évvel később, 1991 decemberében az MLSZ Lipcsei Pétert az Év játékosának választotta meg. Még nem volt húszéves sem…

KEK-gólkirály világsztárok előtt

Aligha meglepő, hogy addigra már megérkezett a meghívó a nagyválogatottba is, 1991. szeptember 11-én, az írek elleni, győri meccsen ünnepelte első válogatottságát. Ahhoz képest, hogy tizennégy esztendővel később, 2005-ben, Cardiffban búcsúzott a címeres meztől, talán meglepő, hogy „csak” 58-szor volt válogatott. Nem ok nélkül tartották óriási tehetségnek: húszéves korára nemzetközi szintű, külföldön is jegyzett futballista lett. Megismertette a nevét külföldön is a Kupagyőztesek Európa-kupájában mutatott nagyszerű formája: hat góljával a sorozat gólkirálya lett. Érdemes citálni a közvetlenül mögötte végzetteket: Paulo Futre és Manolo (Atlético Madrid) 5-5, Rui Barros, George Weah (AS Monaco), Wynton Rufer (Werder), Bernd Schuster (Atlético Madrid), valamint Roman Kosecki (Galatasaray) 4-4 góllal.

Súlyos sérülés törte ketté portói karrierjét

Az 1994–1995-ös szezon végéig játszott itthon a Fradiban. Az első ferencvárosi korszakába két bajnoki cím (1992, 1995) mellé egy ezüst- (1991) és egy bronzérem (1993), valamint négy (!) Magyar Kupa-győzelem (1991, 1993, 1994, 1995) „fért bele”. Az évtized közepén Európa egyik legerősebb csapatához, a Bobby Robson által dirigált FC Portóhoz szerződött. Okkal mondhatjuk, hogy – miközben az MLSZ másodszor is az Év játékosává választotta – alapemberré vált, biztos csapattag lett a „sárkányok” között. A szezon során 23 meccsen lépett pályára a portugál bajnokcsapatban, és Robson pályára küldte a Bajnokok Ligájában is. A tulajdonképpeni idillnek egy súlyos sérülés vetett véget: a következő szezonban, felépülte után, a Porto kölcsönadta a Sporting Espinhónak, ahol mindössze öt mérkőzést tudott játszani. 1997 nyarán inkább visszatért az Üllői útra, de csak egy évre. Utána ismét megpróbálkozott a légiós élettel, Ausztriában, az SV Wüstenrot Salzburgban töltött két, nem különösebben sikeres szezont. Az osztrák Bundesligában egyik idényben sem tudott dobogóra lépni a salzburgi csapat, a kupában pedig 2000 májusában elveszítette a Grazer AK elleni finálét.

Az NB II-ben is a Fradi vezére volt

Lipcsei az ezredforduló évében újra, immár harmadszor is a Fradit választotta. Két dolgot aligha gondolt akkor: egyrészt az, hogy ez a bizonyos harmadik periódus lesz a leghosszabb, tíz évig tart, a másik pedig, hogy – igazi vezérként, megfellebbezhetetlen tekintélyű legendaként – az NB II-ben is segítenie kell a Ferencvárost. Rögtön az első évben, a 2000–2001-es szezonban bajnok lett a Fradi, majd 2002-ben és 2003-ban ezüst-, 2004-ben arany-, 2005-ben pedig ismét ezüstéremmel gazdagíthatta addig sem csekély éremgyűjteményét. A 2005–2006-os bajnokságot a „tragédiának számító” hatodik helyen zárta a Ferencváros, de nem ez jelentette az igazi drámát: 2006 nyarán a szövetség az NB II-be száműzte a licencfeltételeknek megfelelni nem tudó Ferencvárost. Lipcsei Péter számára egy pillanatig sem lehetett kétséges, az ő helye továbbra is a Fradiban van, szerepeljen bárhol is a csapata. Az élvonalból való kiűzetés három szezonon át tartott, a Ferencváros 2009 nyarán tudta kiharcolni a feljutást.

Soroksáron a kis Fradit” szolgálja

A „megváltást” hozó 2008–2009-es szezont nem csak a Fradi, Lipcsei is remekül kezdte. Az első három fordulóban öt gólpasszt adott, ám a Békéscsabai Előre elleni, Üllői úti mérkőzésen ütközött Schvarcz Ákossal, a csabaiak cserekapusával, és a térdében elszakadtak az oldal- és a keresztszalagok is. Viszonylag gyors felépülése után, áprilisban visszatért. A következő szezonban többnyire a kispadról beszállva segített, majd május 15-én a Diósgyőri VTK ellen 1–0-ra megnyert idegenbeli bajnokin beállította dr. Sárosi György 646 meccses klubrekordját, aztán a következő héten, a Pápa elleni találkozó után már egyedüli csúcstartó (647) lett. A szezon utolsó mérkőzésén, a Honvéd ellen játszotta 648. hivatalos mérkőzését a Fradiban, a csúcsot jelentő 649. a CFR Cluj elleni, 2013-as búcsúmeccse. A profi karrierje pontosan 20 évig tartott. A Ferencvárosban kezdődött és a Ferencvárosban ért véget. Úgy, ahogy az egy klublegendához, példaképhez illik. A visszavonulása után egy ideig a zöld-fehérek tartalék-, majd U21-es csapatát irányította, 2017 nyara óta a Merkantil Bank Ligában szereplő Soroksár SC vezetőedzője.

Egyesületei

1986 — 1990
Kazincbarcikai Vegyész SE
Kazincbarcika
1990 — 1995
Ferencvárosi Torna Club
Budapest
1995 — 1996
FC Porto
Porto (Portugália)
1997 — 1997
SC Espinho
Espinho (Portugália)
1997 — 1998
Ferencvárosi Torna Club
Budapest
1998 — 2000
SV Wüstenrot Salzburg
Salzburg (Ausztria)
2000 — 2013
Ferencvárosi Torna Club
Budapest