Örök hűséget fogadott a lila-fehér színeknek
Langfelder Ferenc – források hiányában saját nyilatkozatának hitelt adva – 1882. február 9-én született Újpesten. Ott kezdett futballozni. Ismét a Sporthírlap 1930. február 15-i számában megjelent elmondásából tudhatjuk, hogy:
„Tizenhét éves koromban rúgtam először labdába, és néhány nappal később, 1899 húsvéthétfőjén már beállítottak az UTE második csapatába. Az Újpesti Sport Club első csapata ellen játszottunk, én a jobbösszekötő poszton. Nem tudtunk gólt rúgni. Egyszer az USC bekkje feladta a kapusnak a labdát, az kirúgta, én gyors elhatározással beletalpaltam a felém repülő labdának, mely egyenesen a kapuba vágódott vissza. Ezzel a góllal győztünk 1:0-ra. Később is, máskor is, nemcsak a futballpályán, mindig azon igyekeztem, hogy gyorsan felismerjem a helyzetet, aztán nem haboztam cselekedni.”
Patyi, később Patyi bácsi – mindenki így hívta, a becenévnek története van! Még gyerekkorában írt egy verset, amelyet álnéven terjesztett az iskolában, tekintettel arra, hogy a vers nem sok jót közölt a tanárokról. Az álnév ez volt: Patyi. És ez azután rajta is ragadt.
Az akkor még a Pamutgyár mellett lévő UTE-pályán fogadott örök hűséget a sportnak, s elsősorban a lila-fehér színeknek. Miután leérettségizett és a bankban felvette első tisztviselői fizetését, egy új futballt vásárolt az UTE-nak. Újpestről járt iskolába Pestre a lóvonaton, és később, mikor állása miatt átköltözött a fővárosba, akkor is újpesti maradt. 1906-ban játszott utoljára, akkor pünkösd hétfőjén olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy egy teljes évig nem rúghatott labdába. Aztán már nem kezdte újra a futballozást. Viszont játékvezető lett. Bírói karrierjének legfontosabb állomásait Szabó Gábor gyűjtötte egybe, a Nemzeti Sportban, 2022. május 9-én megjelent cikkében:
„1906. szeptember 16-án vezette első élvonalbeli mérkőzését (Ferencváros–Fővárosi TC 6:2), az utolsót pedig 1919. szeptember 7-én (Műegyetemi FC–MTK 0:9), összesen 54 első osztályú találkozóra kapott küldést. 1914 pünkösdje idején még három mérkőzést vezetett (kettőt Pesten, egyet Szegeden), aztán kitört az első világháború. Szerencsésen visszatért az orosz hadifogságból, 1918-ban a bírói testület alelnökévé, 1920-ban társelnökévé, 1921-ben elnökévé választották. […] A profi labdarúgó-bajnokság beindulásakor, 1926 augusztusában mondott le a játékvezetői bizottság elnöki posztjáról.”
Banktisztviselő volt, azután magánalkalmazásba lépett. Az első világháború után az Éléstár cégvezetője lett, később banküzletet nyitott dr. Fodor Henrikkel, az MTK (később a Hungária) futballvezérével.
Sportszervező a Távol-Keleten, a hadifogolytáborban
Életének nagyon fontos négy éve volt az első világháború időszaka. A Világ 1947. november 30-i száma rekonstruálta a történteket: „Langfelder Ferenc volt az első, aki csukaszürke uniformisban jelent meg a labdarúgó-szövetségben. 1914 októberében Langfelder srapnelszilánktól megsebesült. A szatmári kórházban ápolták. December közepén Langfeldert ismét beosztották a menetszázadba. 1915. januárban Langfelder családja értesítést kapott arról, hogy Patyi bácsi eltűnt. Felesége a lapokban hirdetések útján kereste. Februárban Langfelderné rövid levelet kapott férjétől Moszkvából. Langfelder fogságba került. A háború után egyszer Langfelder Ferenc felolvasta nekünk 21 füzetből álló fogolynaplóját, amelyből kiderül, hogy ő a szibériai fogságban is sportember maradt. Langfelder a szibériai Csitában, ahol rengeteg foglyot vontak össze annak idején, megrendezte a szibériai olimpiászt. Ott, a Távol-Keleten a hadifoglyok meccset vívtak. Langfelder Patyi volt a bíró. A meccs végén egy orosz tiszt felszólította Langfeldert, hogy a sportdélutánt ismételjék meg a városon kívül, így keletkezett a csitai olimpiász eszméje. A vásárteret alakították át sportpályává. A lapok a Langfelder rendezte versenyt mint szibériai olimpiászt hirdették. Amikor elkövetkezett a nagy nap, ott volt a város társadalmának apraja-nagyja. Ott voltak a missziók, az orosz tisztikar, a város előkelőségei. Tiencsinből a nemzetközi misszió tagjai napokig autóztak amíg megérkeztek a versenyre. A magyar foglyok a díjak kilencven százalékát learatták és a szibériai olimpiásznak, amelyet Langfelder Patyi rendezett, nagy sikere volt.”
Az Újpest futballvezére
Számunkra legalább ilyen fontos futballvezetői pályafutása. Már 1901-ben bekapcsolódott az UTE vezetőségi munkájába, még tisztség nélkül, „csak” mint használható ember. 1902-ben már az UTE intézője. Ugyanekkor az MLSZ-nek is tanácstagja lett. 1902-ben még a Millennium kávéház kártyaszobájában ülésezett az MLSZ tanácsa, az Andrássy úton. Langfelder is részt vett a legelső magyar válogatott csapat összeállításában, mert akkor még a teljes tanács válogat. 1920-ban, húszesztendei munkásság után, alelnöke lett a szövetségnek, 1922-ig töltötte be ezt a tisztséget. 1913-ban az UTE intézője lett. 1918-ban az egyesület alelnökévé, 1920-ban társelnökévé választották. A lila-fehérek már az ő intézői, ha úgy tetszik, futballvezéri korszakában emelkedtek az ország legjobb csapatai közé, trióvá bővítve az MTK és az FTC duóját. A profi korszakban az Újpest FC öt bajnoki címet nyert, kétszer elhódította a Közép-európai Kupát és egyszer, 1930-ban, Svájcban a Bajnokok Tornájának serlegét. Langfelder Ferencet 1939-ben a zsidótörvények miatt minden sportbéli funkciójától megfosztották. 1944-ben eltűnt, nyoma veszett. Szinte biztosan elhurcolták, megölték.
