Kürschner

Izidor

Az MTK egykori remek közép- és balfedezete állítólag bécsi származású volt, de esetleges születési helyeként felbukkant már Budapest és a morvaországi Woltersdorf is. A futball mellett, majd a háború alatt fényképészként dolgozott, 1913-ban Nagyváradon is nyitott műtermet. Később három külföldi országban (Svájc, Németország, Brazília) dolgozott edzőként. Svájcban együttvéve több mint másfél évtizedet töltött, legtündöklőbb sikereit a Grasshoppers mestereként érte el. Nem kis részt tulajdonítanak neki a svájci futball akkori felvirágoztatásában (1924: olimpiai ezüstérem, a negyvenes keretet leszűkítő négytagú bizottságnak tagja is volt), a Szöcskékkel klubszinten három bajnoki címet és három kupagyőzelmet is elért.
Az MTK-t elhagyva 1919-től 1920 végéig a Stuttgartter Kickersnél dolgozott, majd a Bayern Münchent és a Nürnberget irányította. Utána következett az Eintracht Frankfurt 1921–1922-ben, de a bajnoki döntőre ismét visszahívták Nürnbergbe. Az 1922–1923-as és az 1923–1924-es idényben a bázeli Nordsternt trenírozta, de közben, rövid ideig, az FC Zürichet is segítette (1923). Aztán visszament még Németországba, a Schwarz-Weiss Essenhez (1924–1925), majd következett legendássá lett évtizede a GC-nél. Utolsó svájci állomáshelye 1934–1945-ben a berni Young Boys lett. (Az általa az alábbiaknak említett fürthi szerepvállalásának nem találtuk nyomát.) A Bécsi Magyar Újság írta róla 1921. júniusában:

„Kürschner Izidor, az egykori válogatott fedezet, aki előbb a Nagyváradnak, majd az MTK-nak volt kiváló játékosa, traineri szerződését a Bayern (München) csapatával felbontotta és egyelőre, a német bajnokság befejeztéig, az 1. FC Nürnberg csapatát, a bajnokság legkomolyabb csapatát trainirozza. Ezután Svájcba megy szabadságra, s ott is átmenetileg egy svájci csapatot vesz training alá, majd júliusban elfoglalja állását az Eintracht Frankfurt egyesületénél.”

A GC-vel három bajnoki címet nyert (1926–1927, 1927–1928, 1930–1931), négyszer nyerte el a Svájci Kupát (1925–1926, 1926–1927, 1931–1932, 1933–1934). Az 1. FC Nürnberggel 1921 nyarán német bajnok lett. 1922-ben bajnoki döntőt játszott, de a HSV elleni finálé, miután a „Club”, Kürschner csapata hétfősre fogyott, félbeszakadt, nem hirdettek bajnokot. Nagyon nehezen indult pályája a GC-nél, derül ki a Sporthírlap 1925 augusztusi számából: „Kürschner svájci kitiltását visszavonták. Nemrégiben nagy feltűnést keltett a hír, hogy a Zürichbe érkezett Kürschner magyar trénert, a svájci hatóságok, mint kellemetlen idegent kiutasították. Kürschner kénytelen-kelletlen otthagyta Svájcot és a németországi Mannheimban várta ügyének elintézését. Mint most az egyik svájci sportlapban olvassuk, egy Galler nevű, magát kiváló trénernek kiadó egyén járta ki a svájci hatóságoknál Kürschner kiutasítását. Hivatkozott a patriotizmusra, hogy nem lehet kenyérkereset nélkül hagyni egy kiváló hazai trénert. A hatóságilag protezsált Galler be is állt a Grasshoppershez, s csakhamar kiderült, hogy sejtelme sincs a trénerségről, de kiváló masszőr, amit egy fürdőben sajátított el. A Grasshoppers vezetősége ezután felvilágosította a hatóságokat, amire Kürschner kiutasítását visszavonták. Gallert menesztették, Kürschner már vissza is tért Zürichbe.”

S aztán sikert sikerre halmozott. A Pesti Napló 1930. július 24-i számában olvasható:
„Zürich négy magyar futballoktatóját nem kell bemutatni olvasóinknak. Ki ne ismerné a svájci MAC, az előkelő Grasshoppers agyát és irányítóját, Kürschner Dórit, a régi MTK kiváló középfedezetét, Konrád Csámit, az FC Zürich trénerét és menedzserét, Molnár Fricit, a Nemzeti volt játékosát, aki Luganóból az itteni Blue Star-hoz tette át működésének színhelyét és Winklert, aki a Young Fellows játékosait oktatja az MTK stílusára? A magyar trénerek közül Kürschner Dóri vívta ki magának a legdíszesebb pozíciót. Ő Svájc Meisl Hugója. Munkaköre valószínűtlenül sokoldalú. Klubjánál a csapatok kiképzése és menedzselése mellett az egylet vezértitkári tisztjét tölti be. A szövetségben a válogatott csapat ügyeit szinte korlátlan hatáskörrel intézi és azonkívül széleskörű, bel- és külföldre irányuló újságírói tevékenységet is folytat. Alkalmam volt Kürschner Dórival hosszasabban beszélgetni és tapasztalataim alapján meg kell állapítanom, hogy hozzá hasonló pedagógiai képzettségű, hangyaszorgalmú, munkabíró és hozzáértő szakember kevés akad egész Európában. Kürschner Dórinak Zürich villanegyedében álló lakásán megfordul minden nevesebb külföldi sportvezér, ha útja Zürichbe vezet, hogy a szeretetreméltó házigazdával elbeszélgessen a nemzetközi labdarúgás aktuális problémáiról. Dóri központi személyiség Svájcban és bár már tíz esztendeje él távol hazájától, lelkesen magyarnak vallja magát és bizony könnybe lábadnak szemei ennek az egykori MTK-oszlopnak, ha a rádión felhangzanak a magyar cigányzenekar borongós, édesen keserű hazai melódiái.”

1931 májusában Pánczél Lajossal, az Újság sportkrónikásával beszélgetett Zürichben, a Weinbergstrasse 50. alatti lakásában. Nagyon érdekes olvasni, hogyan emlékezett vissza addigi pályafutására:
„Bizony, tizenkét esztendeje, hogy elkerültem hazulról… A régi MTK … Olyan jól esik most visszaemlékezni! Hol volt akkor még a mai futball? Akkor volt kialakulóban, de már mindnyájunkat fűtött a lelkesedés és már folyt a nagy rivalizálás az MTK, FTC és akkor még a BTC között… 1913-ig játszottam az MTK-ban, azután lementem egy évre Nagyváradra, a Nagyváradi AC-hoz, itt játszottam utoljára… Nem azért hagytam abba a játékot, mintha már nem ment volna tovább, nem, valami miatt meghasonlottam a futballal, szépen félreálltam, elég volt. Az on revient toujours azonban érvényes a futballban is és amikor Jimmy Hogan eltávozott az MTK-tól és Brüll elnök engem hívott meg, hogy legyek a trénere egykori csapatomnak, boldogan vállaltam a feladatot… Az MTK abban az időben volt a legnagyobb, akkor indult el a híres németországi túrájára, amelyet még most is emlegetnek… Elindulni még csak elindultunk valahogy, de csak a határig jutottunk el. Kommün volt és semmiképpen sem akartak bennünket a kommunisták keresztülengedni. Majd egy hétig vesztegeltünk a határon, míg végül a bécsiek segítségével megnyílt az út s aztán Bécsben és Németországban megindulhatott a kék-fehérek legemlékezetesebb túrája. Az MTK visszatért, engem künn tartottak. Előbb a stuttgarti Kickers, aztán a müncheni Bayern, majd a frankfurti Eintracht trénere lettem, s közben, amikor a bajnoki döntők voltak, a Fürth, meg az 1. FC Nürnberg is kölcsönkért olykor-olykor. 1922-től 1924-ig a baseli Nordsternt treníroztam, amely ez alatt az idő alatt éppen úgy bekerült a bajnoki döntőkbe mint a FC Zürich, amelynél rövid ideig működtem. Ekkor már új szerződés szólított vissza Németországba, az esseni Schwarz-Weisshoz, amely ez alatt az idő alatt, amíg a csapattal foglalkoztam, szintén bekerült a birodalmi bajnoki döntőkbe. Essenben nagyon megelégedett voltam, szerettek és úgy éreztem, hogy az igazi második otthonomat itt találom meg. Egy napon azután levelet kaptam Zürichből, William Eschertől, aki akkor vette át a Grasshoppers elnökségét. Escher a levelében jelezte, hogy a Grasshoppers Parisban fog vendégszerepelni s arra kért, menjek én is Parisba, ahol tárgyalni kíván velem, hogy vegyem át a Grasshoppers irányítását. A levélhez párisi költségeimre csekk is volt mellékelve. Én megírtam az elhárító levelet, mellékeltem a csekket s éppen feladni indultam, amikor találkoztam egy ottani újságíró barátommal. Amikor meghallotta, hogy mit akarok csinálni, kitárta a karjait és felkiáltott: „Csak a holttestemen keresztül! Nem engedem, hogy visszaküldje a csekket, csak menjen el szépen Parisba! Mi történhetik? Legfeljebb visszajön!” Addig magyarázott, addig kapacitált, amíg nem adtam fel a levelet és elutaztam Párisba. Itt félórát tárgyaltam William Escherrel, akiben ideálisan gondolkozó embert és sportembert ismertem meg, azután egyhónapi gondolkozási időt kértem és egy hónap után a Grasshoppers trénere, Sportlehrerje és titkára lettem… Amikor átvettem a csapatot, azon a ponton volt, hogy feloszlik, azóta háromszor megnyerte a bajnokságot és kétszer a kupát… Boldogan dolgozom, mert megértőek, alkalmazkodók és lelkesek az emberek… Olyan körülményeket teremtettek a számomra, amelyek között lehet dolgozni és öröm dolgozni…”

Ugyanez a Pánczél Lajos írta róla az egyik 1957-es Labdarúgásban:
„A Dóri, akiről azt az érdekes megállapítást szögezték le a futball krónikásai: az első játékos volt, aki rájött arra, hogy a futballt valójában nem lábbal kell játszani, hanem fejjel, pontosabban ésszel. A játékintelligencia szót is vele kapcsolatban formálták, abban az időben, amikor hajrá, rúgjuk a labdát és rohanjunk: ez volt nagyjából a futball. Kürschner ugyanakkor ötleteket, fordulatokat, szellemes megoldásokat vitt a játékba. Tehetsége teljében hagyta abba a játékot, s aztán mint edző szolgálta tovább kedvenc sportját egy ideig az MTK- nál, majd a stuttgarti Kickersnél, a müncheni Bayernnél, a frankfurti Eintrachtnál, az esseni Schwarz-Weissnél, azután pedig a zürichi Grasshoppersnél, amely irányítása alatt ismételten megnyerte a svájci futballbajnokságot és a kupát. Egy évtizedig működött Svájcban Kürschner Dóri, s ezalatt a szeretet és a megbecsülés ezer jele vette körül. A harmincas években egy kedves estét töltöttünk Kürschner Weinbergstrassei, zürichi lakásán. Túl a meghitt otthon nagy üvegablakain csillogott a város, pazar kilátás nyílt a környező havasokra, a távolban tükröződő zürichi tóra, s az enyhén morajló, siető Limmat vizére. Régi emlékeket elevenítettünk fel és Dóri horpadt, régimódi ezüsttárcából kínált cigarettával. A tárca kopott lapján egy évszám: 1904, amikor az MTK először nyert bajnokságot, s rajta a klub zománcozott jelvénye, benne a jelszó: Bátorság, Buzgalom, Barátság. Világbarangolásában pillanatig sem vált meg ettől a tárcától, s a lapjára vésett jelmondathoz is mindig hű maradt. Haláláig hű maradt. Mint a jó katona a harctéren, Kürschner Dóri is így halt meg a futballpályán.”

Jelentős szerepet játszott az Austria Wien megmentésében is. 1931-ben, mikor a patinás együttes csaknem csődbe jutott, egy bécsi magyar emigráns, Becske Frigyes az akkor is a GC-t edző Kürschnerhez fordult, aki kiváló kapcsolatokat ápolt klubja elnökével, a dúsgazdag Escher gyárossal. A svájci pénzember a magyar edző javaslatára hatalmas összegű, kamatmentes kölcsönt adott a lila-fehér klubnak, amely így megmenekült a feloszlatástól. (Két évre rá, 1933-ban már KK-t nyert az Austria, és gyorsan visszafizette a kölcsönt Eschernek.) Kürschner edzői pályája – s egyben élete – utolsó négy esztendejét Brazíliában töltötte, ahol a Flamengo, majd a Botafogo mestere volt, s egyben szövetségi edzőként is tevékenykedett. Pénze nagy része a háború kitörésekor az Egyesült Államokban „ragadt”, s elúszott. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy szíve nem bírta a nagy megpróbáltatásokat és 1941 decemberében szinte a pályán érte a halál. 2021-ben, amikor Renato Gaúcho, a korábbi világklasszis jobbszélső az első nyolc mérkőzését megnyerte a Flamengóval, az O Globo megemlékezett arról, hogy Kürschner volt az addigi egyetlen edző, aki hét győzelmet aratott a Flával az első hét mérkőzésén.
A Flamengo egyik kiadványa írta róla: „A Flamengót irányító negyedik külföldi és második európai, a Dóri becenéven ismert magyar Kürschner Izidor – aki 1925 és 1934 között hét egymást követő svájci bajnoki címmel szerzett magának hírnevet a Grasshoppersben – 1937 áprilisában vette át az irányítást, de csak 1938 szeptemberéig maradt. 1939-ben és 1940-ben a Botafogót dirigálta, úgy döntött, hogy Rióban él majd, ám 1941. december 8-án, 56 évesen halt meg.”

A forrás arról nem szólt, azt Szergej Versinyin fehérorosz témakutató gyűjtötte ki, hogy Kürschner Izidor 1940-ben Santa Catarina állam válogatottjával, valamint a Florianopolisszal is foglalkozott, sőt, úgy tudja, hogy Porto Alegrében, a híres Cruzeirónál is tevékenykedett rövid ideig. Valóban Rióban érte a halál, előtte Niteróiban, Rio államban a Canto do Rio edzője volt. Munkásságával olyan nagy hatást gyakorolt a dél-amerikaiakra, hogy halála után szobrot állítottak neki! Mi több, mikor a rióiak csaknem másfél évtizeddel később Budapesten jártak és szenzációs játékkal 5:0-ra lelépték a Kinizsi-Dózsa vegyes csapatot, a mérkőzés után Flávio Costa (1938-ban ő követte Kürschnert a Flamengónál, majd 1950-ben a brazilok számára gyászos emlékű vb-ezüstérem idején ő töltötte be szövetségi kapitányi posztot) ezt mondta: „Tudásunk javát egykori mesterünknek, az önök Kürschner Dorijának köszönhetjük.”
A brazilok úgy tartják, hogy a magyar edző, akinek mellszobrot emeltek a Flamengónál, ismertette meg a rióiakkal a WM-rendszert.