Nagyszerű karrier a Bánátban és Erdélyben
Kovács Miklós 1911. december 29-én született az akkor az Osztrák–Magyar Monarchia területén lévő bánáti faluban, Ekésen. (A pici településrész része a nem sokkal nagyobb Mehádiának, ezért szerepel ez születési helyeként néhány forrásban.) Tizenhárom évesen a temesvári Kinizsiben (Chinezul) kezdett játszani majd a Bánátban (Banatul) folytatta, aztán a híres Ripensiában játszott, többnyire belsőcsatárt, összekötőt. 1931 és 1935 között Nagyváradon futballozott, akkoriban már hol Nicolae Kovácsnak, hol Nicolae Covacinak írták a nevét a románok. Nem csoda, az ország egyik legjobb futballistájáról volt szó.
Kovács Miklós, becenevén Kopek 1930-ban, 1934-ben és 1938-ban is részt vett a világbajnokságon. Rajta kívül három labdarúgó-világbajnokságon a II. világháború előtt csak Rudolf Bürger, valamint Edmond Delfour, Étienne Mattler és Bernard Voorhof játszott. Kovács Miklós 1935-ben rövid időre visszatért Temesvárra (bajnok lett a Ripensiával), majd kipróbálta magát Franciaországban, a Valenciennes-nél, és bár 24 bajnokin tíz gólt is szerzett, inkább visszatért Romániába. Megint Nagyváradon futballozott, majd Ploieşti-ben, a Tricolornál játszott.
Góllal mutatkozott be a magyar válogatottban
A II. bécsi döntést követően a magyar bajnokságban szerepelt, mégpedig a Nagyváradi AC-ban. Egyetlen mérkőzésre bekerült a mi válogatottunkba is, 1941 novemberében gólt is szerzett a svájciak ellen. Utána vándorlásba kezdett, erősítette a Gammát, a Marosvásárhelyi SE csapatát és a Tisza Szegedet. 1945-ben az akkor nagyon erős Ferarban futballozott, aztán a nagyváradi Crişanában fejezte be játékos-pályafutását. A román válogatottban 1929 és 1938 között 37 mérkőzésen hat gólt szerzett a román válogatottban.
Kovács István bátyja
Áros Károly erdélyi sporttörténész összegyűjtötte Kovács Miklós edzői pályafutásának legfontosabb adatait: „Edzői pályafutását Kovásznán kezdte 1946-ban, innen ment át Medgyesre, majd folytatta munkáját a Nagyváradi ICO (ezzel országos bajnoki címet szerzett), a Temesvári Politehnica (1950–1957 között, 1952-ben felvezette a bánsági együttest az A-osztályba), a Krassó-Szörény megyei Nadrág (1957–1963) együttesének kispadján, majd több Temesvár környéki csapat edzéseit irányította 1973-ig, amikor teljesen visszavonult. Négy évvel később, 1977. július 7-én hunyt el a Bánságban.”
Bátyja volt az Ajaxszal elért sikerei kapcsán világhírűvé lett edzőnek, Kovács Istvánnak.
