Piros-kékben érte el legnagyobb sikereit
Kovács István 1953. április 21-én született Salgótarjánban. Nagybátonyban nőtt fel, a helyi csapatban kezdett játszani 1967-ben. Onnan került 1971-ben a Salgótarjáni BTC akkor az NB I legjobbjai közé tartozó, a legerősebb vidéki csapatnak számító gárdájába. Az 1971–1972-es idény második fordulójában, augusztus 15-én, Kispesten, a Bp. Honvéd ellen csereként mutatkozott be a legmagasabb osztályban. Ott első gólját augusztus 21-én, a Tatabányai Bányász ellen, Salgótarjánban szerezte. Első idényében bronzérmes, harmadik lett a csapattal. Első salgótarjáni pályafutása 1975-ig tartott, akkor a Vasashoz igazolt. Piros-kékben tagja volt az 1976–1977-es bajnokcsapatnak.
Gólt szerzett az Eb-győztes csehszlovákok ellen
A döntőig vezető úton tagja volt az 1974-ben utánpótlás Európa-bajnokságot nyert csapatnak. Az A-válogatottban, április 30-án, Svájc ellen mutatkozott be. Három világbajnoki selejtezőn játszott az argentínai Mundial előtt. A nemzeti tizenegyben 1976 és 1980 között 10 alkalommal szerepelt a válogatottban, és egy gólt szerzett (Csehszlovákia ellen).
Részese volt a Real Madrid legyőzésének
A Tatabányai Bányászból is bekerült a legjobbak közé, 1979-től két emlékezetes idényt ott játszott. Ezüst- és egy bronzérmet szerzett a csapattal a legmagasabb osztályban, részese volt a Real Madrid legyőzésének az UEFA-kupában. 1982 tavaszán visszatért Salgótarjánba, majd 1985 tavaszán Egerben, ősszel a Salgótarjáni Síküveggyárban futballozott. 1986 tavaszára visszatért a Vasasba, majd másfél évet Svájcban töltött, légiósként. 1988 tavaszán harmadszor is a vasas futballistája lett, aztán pályafutását Salgótarjánban, a Síküveggyár együttesében zárta le. Visszavonulása után egy évig szakosztályelnökként segítette az üveggyári klubot, majd MLSZ-ellenőrként is tevékenykedett. 2020. december 21-én hunyt el.