Bajnok lett mindkét fővárosi klubjával
Kovács Ervin 1967. január 24-én született a Nógrád megyei Bercelen. Alsópetényben nőtt fel. 1977-től 1980-ig a Váci Híradásban, 1980 és 1982 között a Váci Izzó MTE-ben játszott. Vácott, a Sztáron Sándor Gimnáziumban érettségizett 1985-ben. Schumann János, az újpesti ifik akkori edzője fedezte fel, majd hívta a Dózsába. Kovács Ervin 1984-től játszott az Újpesti Dózsa első csapatában, ahol 1990-ig 139/10-es mutatója volt. Az 1984–1985-ös bajnokságban még csak 15 meccse volt, a következő szezonban már 23. Alapembere lett a a lilák védelmének. Az 1986–1987-es idényben bajnoki ezüstérmes és Magyar Népköztársasági Kupa-győztes lett, az MNK-döntőben a Pécsi MSC ellen nyertek 3-1-re az újpestiek. A következő bajnokságot bronzéremmel zárta a Dózsa, viszont az 1989–1990-es szezonban bajnok lett, jobb gólkülönbségével. A védő a 30 mérkőzésből 28-on szerephez jutott. Az idő tájt fontos döntést hozott: a bajnoktól a leendő bajnokhoz igazolt. Erre szokták mondani, jó időben váltott, tökéletesen. Dr. Mezey György volt a Bp. Honvéd mestere, akit a futballista végtelenül tisztelt, a szakember személye vonzotta a piros-fehérekhez. Nem kellett csalódnia, alapemberként 27 találkozón vetették be a kispestiek. Egy esztendőre rá bronzérmet vehetett át a gárda tagjaként. 1993-ban újabb arannyal szaporodott a kollekciója. 24 összecsapáson kapott bizalmat edzőitől, kivált a finn Martti Kuuselától. Az volt a harmadik honi bajnoki címe. Kovács Ervin 1990-től 1993-ig a Honvédban 80 bajnokin 15 gólt szerzett.
Nagy sikerek a korosztályos válogatottakkal
1984-ben aranyérmet nyert az ifjúsági Európa-bajnokságon (U18) a Szovjetunióban. Élete legfontosabb gólját már 18 évesen megrúgta, ugyanis az ő büntetőjével dőlt el Moszkvában az Eb-arany sorsa. Tagja volt az 1985-ben a junior világbajnokságon szereplő U20-as csapatnak, amelyik roppant pechesen, sorsolással esett ki a csoportmérkőzések végén. 1986-ban bronzérmes lett az utánpótlás Európa-bajnokságon. A nagyválogatottban 1987. július 29-től 1995. március 29-ig 24 meccset vívott. Egyetlen találatot ért el, 1989. április 4-én a svájci Brunner hálóját zörgette meg a Népstadionban. Győzött 3-0-ra a nemzeti tizenegy.
Hét idény a belga elitben
1993-ban Belgiumba szerződött. Hét idényt töltött a Germinal Ekerenben, amelyet utolsó idényében, egy fúzió után, már Germinal Beerschot Antwerpnek neveztek. Az 1993–1994-es szezonban 15/0 volt a mutatója. A következő évadban 29/3. Kupadöntőt vívtak, de kikaptak 3-1-re az FC Bruges csapatától. Kovács játszott a fináléban. Az 1995–1996-os idényben súlyos sérülése miatt csupán négy találkozón szerepeltették, egyszer talált hálóba. 1996–1997-ban 13 meccsen egy gólt hozott össze. A piros-sárgák megnyerték a Belga Kupát, a döntőben hosszabbításban megverték az Anderlechtet 4-2-re, Kovács Ervin a második félidőre szállt be. Úgy festett, teljesen felépült sérüléséből. Az 1997–1998-as bajnokságban 28 mérkőzésen ötször vette be a kapukat, bronzérmes lett a Germinallal. A KEK-ben is jól szerepelt az alakulat, kiütötte például a Crvena zvezdát. A magyar középpályás góllal járult a továbbjutáshoz. Az 1998–1999-es bajnokságban 23/1 volt a statisztikája, majd még az évezred utolsó előtti szezonjában is játszott 11 mérkőzésen. Harminckét évesen vonult vissza, a sérült térde nem bírta a terhelést. A 24-szeres válogatott Bodor Boldizsár mesélte róla:
A legtöbbet egykori GBA-s klubtársammal, Kovács Ervinnel találkoztam az utóbbi időszakban, ő Antwerpen mellett telepedett le. Amikor befejezte a futballkarrierjét, hazament a családjával, de egy esztendő után visszajöttek. Meg tudom érteni, itt könnyebb a megélhetés, nyugodtabb az élet. Dolgoznak mindketten a nejével, tisztességesen keresnek, ráadásul a gyerekek számára is könnyebb. Amikor kijönnek az iskolából, négy nyelven beszélnek, elsajátítják a franciát, a hollandot, az angolt és a németet.
“„
Edzősködött Vácon is
2015-ben a Nemzeti Sportban beszélt arról, hogyan alakult számára az évezred első másfél évtizede: „Amikor kilencvenkilencben a belga Beerschot csapatában futballoztam, és súlyos térdsérülést szenvedtem, be kellett fejeznem az aktív pályafutásomat. Úgy voltam vele, felépülök, és megpróbálkozom az edzőséggel, hiszen végül is mindig a futball világában mozogtam, ez töltötte ki az életemet. Kaptam is munkát, dolgozhattam több kiscsapatnál, és kipróbálhattam magam az utánpótlás-nevelés területén is. De egyre inkább úgy éreztem, ez nem az én utam. Eldöntöttem magamban, addig csinálom, amíg nem lesz jobb, más lehetőségem az életben.” 2002-2003-ban Magyarországon is dolgozott, a Váci VLSE együttesét felvitte a harmadikból a másik osztályba. Ám később a civil élet felé fordult, Belgiumban egy speditőr cégnél dolgozott.