Elnyűhetetlen volt a kőkemény Pepi
Kónya József Ercsiben született 1920. március 6-án. 1933-ban kezdett játszani a Bihari úton, a Törekvésben. 1941-ben klubot váltott, 1944-ig a Gamma mezét viselte. A háború vége után a Kőbányai Barátságban folytatta a pályafutását. Hat évvel fiatalabb öccsével, Istvánnal alkották a hátvédpárt. Nagy szenzációt keltett, hogy szüleik nemcsak a hazai mérkőzéseiken szurkoltak a lelátón, de idegenbe, még vidékre is elkísérték a csapatot. A Pepinek becézett idősebb fiú, Kónya I 1946-ban, miután a csepeli gyár dolgozója lett, átigazolt a piros-kékek futballcsapatába. 1955-ig játszott ott, tagja volt 1947–1948-ban a Kalmár Jenő irányításával bajnoki címet nyerő gárdának. 1955-ben, 35 évesen még átigazolt, előbb a BVSC-ben játszott, majd a Bp. Spartacusban fejezte be a pályafutását. Az A-válogatottban három mérkőzésen játszott, 1948 tavaszán. Visszavonulása után a Csepel Vas- és Fémművek dolgozója maradt, fődiszpécserként ment nyugdíjba.
