Egyklubos futballista
Kolláth Ferenc (keresztneve az eredeti anyakönyvi bejegyzésben még Ferenczként szerepelt) 1914. október 6-án, Szolnokon született. Édesapja, az idősebb Ferenc(z) a MÁV alkalmazottja volt vonatfékezőként, a fiú is vasutas lett – először csak futballistaként. Egész pályafutása során a helyi MÁV-csapat mezét viselte. A helyi Néplap így „mutatta be” a város egyik legnépszerűbb emberét 1955-ben:
„A Szolnoki MÁV-ban 1930-ban kezdte labdarúgó pályafutását. Tizennyolc évig játszott a MÁV együttesében. Ötször öltötte magára a címeres mezt, 1939-ben az írek ellen, kétszer a franciák ellen Párizsban. Svájc ellen Budapesten és a románok ellen szereplő válogatottnak volt a tagja. Mindig a csatársorban, mint jobbösszekötő, vagy középcsatár szerepelt. A Szolnoki MÁV fénykorának idején a csapat egyik legnépszerűbb tagja volt. Kolláth sporttárs szívesen beszél régi emlékeiről. Még tisztán az emlékezetében van első válogatottsága a franciák ellen, amikor a következő összeállításban játszott a csatársor: Szántó, Zsengellér, Kolláth, Kiszely, Gyetvai. A románok ellen pedig a következő csatársor szerepelt: Kincses, Sárosi dr, Kolláth, Zsengellér, Tóth Mátyás. Az írek ellen ő lőtte a magyar csapat két gólját. Amilyen jó labdarúgó volt, most olyan jó edző Kolláth Ferenc. Ezt igazolják eddigi működése során elért eredményei. Egy évig a Pécsi Bányásznál, három évig a Pécsi Lokomotív NB II-es csapatánál működött, mely keze alatt 1952-ben csoportjában bajnokságot nyert. 2 éve a Pécsi Vasas megyei bajnokságban szereplő együttesének az edzője, mely 1954-ben megyei bajnok lett.”
Ő vezette a Légierőt az NB I-ben
Az írás apropója az volt, hogy Kolláth Ferenc visszatért Szolnokra, 1955-ben ő dirigálta az élvonalban a Szolnoki Légierő legénységét. Fél év után távozott a csapat éléről, de még közel két évtizeden keresztül dolgozott edzőként. Állomáshelyei a Szolnoki Törekvés, illetve a névváltozás után a Szolnoki MÁV (1955. július – 1957), a Jászberényi Lehel (1958–1962), a Szolnoki MÁV (1962–1964), a Szolnoki MÁV ifjúsági csapata (1967), a Szolnoki Cukorgyár (1969), a Középtiszai MEDOSZ (1970–1972), a Szolnoki MÁV (1972), a Kunszentmártoni TE (1973) és végül a Tisza Cipő SE (1973–1974) voltak.
