Itthon csak az Újpesti Dózsában futballozott
Kolár Endre 1950. február 27-én született Budapesten, tizenegy évesen lett a lila-fehérek kölyökfutballistája, Magyarországon soha nem szerepelt más csapatban. Jó kezekbe került, a legendás hátvéd, Balogh II Sándor volt a nevelőedzője. Noha az 1969-es Magyar Népköztársasági Kupa-sorozatban játszott már egy mérkőzést az első csapatban (s így kupagyőztesnek mondhatta magát tizenévesen is), csak viszonylag későn, 1972. szeptember 23-án, a VM Egyetértés elleni 5–0-ra megnyert találkozó 40. percében lépett először pályára élvonalbeli mérkőzésen. Hiába, nagy volt a konkurencia… Kovács Imre a következő bajnokin már a kezdőcsapatba jelölte, akkor játszott először együtt Szentmihályi Antal előtt a Kolár Endre, Harsányi László, Horváth József és Juhász Péter alkotta védelmi négyes. Kolár Endre 1982. április 24-én játszotta az utolsó hazai bajnokiját, mit tesz a véletlen, az Újpestet akkor Temesvári Miklós, de a vendégeket Kovács Imre irányította. A többnyire jobbhátvédet, esetenként fedezetet (középpályást) játszó játékos 208 bajnoki találkozón szerepelt a lila-fehéreknél, öt gólt szerzett. Tagja volt az 1972–1973-as, az 1973–1974-es, az 1974–1975-ös, az 1977–1978-as és az 1978–1979-es bajnokcsapatnak, 1969 után az MNK győztese lett 1975-ben is. Társaival a Bajnokcsapatok Európa-kupája elődöntőjébe jutott az 1973–1974-es idényben. A magyar válogatottban 1973. november 21. és 1975. augusztus 10. között öt találkozón szerepelt.
Élete tragédiába torkollt
1982-ben Finnországba, a Haka együtteséhez igazolt. 1987-ig a Valkeakosken Haka, 1988–1989-ben a Finnairin Palloilijat (FinnPa), majd 1989–1990-ben a Hangö Bollklub játékosa volt. 1982-ben és 1985-ben csapatával megnyerte a Finn Kupát, az 1983–1984-es idényben a legjobb nyolcig jutott a Hakával a Kupagyőztesek Európa-kupájában.
Noha visszavonulása után elsősorban az üzleti életben tevékenykedett, 1991-től edzőként is dolgozott Finnországban, a FinnPa, a Järvenpään Palloseura, a Vantaan Pallo-70, s végül a Musan Salama együttesénél. Élete kisiklott, üzleti ügyei elől a Fülöp-szigetekre menekült. Ott aztán elfogyott a pénze, nem volt, aki segítse. „Először egy apartmanban lakott, aztán egy szobában, végül másoknál húzta meg magát egy viskóban. Teljesen elszegényedett, de időnként megengedték neki, hogy egy internetkávézóból leveleket írjon. Döbbenetes részleteket küldött korábbi nejének, hiszen ő volt az egyetlen, akire támaszkodhatott, aki próbált segíteni neki. 2014 áprilisában a cebui kórházból e-mailen üzentek Kolár volt feleségének, hogy a férfi élet és halál közt lebeg. Aztán 15-én jelezték, hogy elhunyt” – írta az origo.
