Csepeli pillér
Kőhalmi Gábor Szombathelyen született 1955. október 31-én. Tehetséges atléta (is) volt középiskolás korában. A Haladásban kezdett el futballozni, 1972 decemberében, az NB I B-ben mutatkozott be bajnoki mérkőzésen az első csapatban. A következő idényt már a Budapesti Honvéd színeiben kezdte, augusztus 19-én a SZEOL AK ellen mutatkozott be a legmagasabb osztályban. Később elhibázott lépésnek minősítette, hogy igent mondott a katonaklubnak, a túlságosan nagy és erős konkurencia (Ruzsinszky József, Páncsics Miklós, később Kocsis István, Lukács Sándor) mellett kevésszer jutott játéklehetőséghez. 1979 nyaráig mindössze 19 élvonalbeli bajnokin jutott túl, majd élete legjobb döntését meghozva a Csepelhez igazolt.
A következő fél évtizedben ő volt a piros-kékek pillére, Kovács Attila érkezése után az ország legjobbjai közé tartozott a kettejük által dirigált védelem. Kőhalmi Gábort választották csapatkapitánynak. „Úgy választották annak idején kapitánnyá, hogy egy pszichológus által összeállított tesztlapot osztottak ki a csapat tagjainak. A válaszokból alakult ki az ideális kapitány személyisége. A vonások zöme Kőhalmira és Kovács kapusra illett. Kőhalmi kapta a kapitányi szalagot” – írta a Labdarúgás 1980-ban. A védő bekerült előbb az olimpiai válogatottba, majd 1983 őszén az A-válogatottba is. Az 1984 nyarán kirobbant „bundabotrány” kettétörte a pályafutását. Fia, András ugyancsak eljutott az A-válogatottságig.
