„Ő is csak olyan idézőjeles külföldi”
„Kocsis Géza… Végre egy magyar játékos, aki nem azért érdekes, mert megy, hanem azért, mert jön. Mint ilyen, örvendetes ténynek számít. Határozottan önbizalomnövelő… Nem csak Kalmárai (pardon... nem szójáték), hanem Kocsisai is vannak a magyar futballnak. (Megint csak nem szójáték.) Szóval… Venni is tudunk, nemcsak eladni. Schneider Pepi óta – a váradi és temesvári fiúkat nem számítjuk – ő az első »külföldi« játékos Magyarországon. De ő is csak olyan idézőjeles külföldi. (Jólehet vasárnap még Prágában rúgta a labdát. És hozzá a Bohemiansban.) Kedden hajnalban érkezett Budapestre és délután már részt is vett az Újpest tréningjén” – írta a Sporthírlap 1933 decemberében a lila-fehérek (reménybeli) új szerzeményéről.
Pozsonyi indulás
Kocsis Géza 1910. november 27-én született Pozsonyban. Abból az esztendőből származó adatok szerint a város lakosságának 40,5 százaléka magyarnak, 41,9 százaléka németnek vallotta magát. Amire Kocsis Géza futballozni kezdett, a város már Csehszlovákiához tartozott. Pályafutását a Ligeti SC-ben kezdte el, ahogyan maga is elmesélte a Sporthírlap fentebb említett cikkében:
„Pozsonyban születtem, ugyanott végeztem az iskoláimat is. Tizenhárom éves koromban kezdtem futballozni a Ligeti SC ifi-csapatában. Tizenhat éves koromban a nagycsapatba kerültem. Egy évre rá, tizenhét éves koromban voltam, először válogatott és pedig a pozsonyi városi válogatottban Bécs ellen. A mérkőzés Pozsonyban, volt, és 6:2-re győztünk. Egy gólt én lőttem. Ezután ötször játszottam a CsAF-MLSz válogatottban és tizenkilencéves koromban bekerültem az országos amatőr válogatottba, Románia ellen. Akkor 4:1-re kikaptunk, de egyetlen gólunkat én lőttem. Közvetlenül ezután bevonultam. Teplitzben szolgáltam le az első évemet és közben – már mint profijátékos – a Teplitzer FK-ban futballoztam. Ez év januárjában áthelyeztek Prágába, ahol a Bohemians szerződtetett. Közben kétszer játszottam a csehszlovák B válogatottban és ötször Prága csapatában. Az augusztus 7-i 2-1 -re végződött Jugoszlávia–Csehszlovákia meccsen én lőttem a csehszlovák válogatott egyetlen gólját.”
Csehszlovák gólkirály
Szerényen nem beszélt az eredményeiről. Arról sem, hogy a Ligeti SC gárdájával 1931-ben szlovák bajnok lett, de még nagyobb dicsőség, hogy 1933-ban a csehszlovák bajnokság gólkirályaként ünnepelték. Mekkora siker volt ez? Bő egy évvel később a csehszlovák válogatott, természetesen kizárólag az ottani élvonalban játszó futballistákkal, világbajnoki ezüstérmes lett. Kocsis Géza előtt és után olyan futballisták nyerték el a gólkirályi címet, mint például Josef Silný, a híres belga légiós, Raymond Braine, Jiří Sobotka vagy František Svoboda.
Összesen 45 ezer cseh koronába került
Kocsis, aki Újpestre igazolásakor járt először Budapesten, s senkit sem ismert nálunk – mint mondta, a szülei Pozsonyban élnek, a felesége pedig Prágában – témát adott a Prágai Magyar Hírlapnak is 1933 végén: „Kocsis Géza Budapestre való szerződtetése még mindig élénken foglalkoztatja a prágai sportköröket. Mint jelentettük, Kocsis Gézát 35.000 cseh koronáért adta el a Bohemians, de az egyesület, amely Kocsis eladásával alaposan szanálta magát, még további feltételeket is támasztott és kikötött egy budapesti mérkőzést is. Mint értesülünk, az Újpest ezért a budapesti mérkőzésért újabb 10.000 cseh koronát garantál a Bohemiansnak. Kocsis Géza így összesen 45.000 cseh korona összeget kitevő hasznot hajtott a bajnoki lista ötödik helyén álló prágai csapatnak. Kocsis egyébként most szolgálta le katonaévét és ezalatt több izben szerepelt válogatott csapatokban is. Mielőtt a Bohemiansba lépett volna, a Teplitzer FK-ban játszott. A játékos most, 23 éves.”
Két bajnoki cím, KK-győzelem lila-fehérben
1934 februárjában a Prágai Magyar Hírlap budapesti forrásra hivatkozva már azt jelentette: „Kocsis Géza, a pozsonyi Ligeti, majd a prágai Bohemians válogatott csatára, aki a nyáron az Újpest kötelékébe lépett és vasárnap már Budapest színeiben szerepel Rómában, magyar állampolgárságot kér. Kocsis felesége és kisfia a közeljövőben Budapestre költözködnek.”
Kocsis Géza 1934 és 1940 között játszott a lila-fehéreknél, ez volt pályafutása legsikeresebb szakasza. Tagja volt az 1934–1935-ös bajnokcsapatnak (20 mérkőzésen 10 gólt szerzett balszélsőként, a Tamássy, Pusztai, Avar, Jávor, Kocsis ötösfogat tagjaként. Még nagyobb sikereket hozott neki az 1938–1939-es szezon, amelyben újra bajnok és a Ferencváros elleni döntőket megnyerve KK-győztes is lett. Akkor már így állt fel az újpesti csatársor: Ádám, Vincze, Kállai, Zsengellér, Kocsis. „A lila-fehérek játékosa a támadósor minden helyén használhatónak bizonyult. Többnyire a két szélen játszott. A legjobb tizenegyben jobbszélsőként szerepelt. Gyors, lendületes, bátor labdarúgó volt. Nem félt a hátvédektől, inkább azok tartottak tőle. A felvidéki származású Kocsis a csehszlovák csapatban is helyet kapott” – olvasható róla az Alberttől Zsákig című könyvben. A magyar válogatottban 1937-ben két mérkőzésen játszott.
Tokodon helyezték örök nyugalomra
1940-ben új fordulatot vett a pályafutása: az Újpest „testvérklubjához”, a Tokodi Üveggyár szintén Aschner Lipót által támogatott gárdájához igazolt. Egy teljes évtizeden keresztül, negyvenéves koráig játszott a csapatban, noha több sérülés és egy hosszú, a játékvezető megpofozásáért kirótt eltiltás is beárnyékolta karrierjének utolsó szakaszát. Visszavonulása után is maradt Tokodon, 1974. május 6-i halála után az ottani temetőben helyezték örök nyugalomra.
