A Klement család legtehetségesebb futballistája
Klement Engelbert Innsbruckban született, 1894. november 17-én. 1911-ben igazolta le az MTK – az akkori szövetségi jegyzőkönyvek szerint – például Sándor bátyján kívül Czeizler Lajost, Hertzka Lipótot és Konrád Kálmánt. „Idősebb Klement Sándor a Magyar Királyi Operaházban zenélt a múlt század első évtizedeiben, kürtös volt a zenekarban. Gyerekei nem követték a pályán, de követték a tekintetben, hogy kiművelt emberfőkké váltak, értelmiségi foglalkozást választottak. Az első szülött Amália 1918-ban lépett a székesfőváros szolgálatába, és évtizedeket töltött el a városházán. A három fivér közül Sándor szintén a városházán dolgozott, Engelbert és Adolf pedig a tanári hivatást választotta” – írta a családról a Nemzeti Sportban Hegyi Tamás, azt is megemlítve, hogy a legidősebb fiú, Sándor, bár egy sérülés miatt a futballpályán nem vitte sokra, 1922-től több mint két évtizeden keresztül a Ferencvárost szolgálta, előbb intézőként, majd „klubjánál egészen az ideiglenes ügyvezetői posztig vitte, miközben tanácstag, bizottsági tag és másodosztályú szövetségi kapitány (!) is volt az MLSZ-ben.”
A legtehetségesebb fiúnak a középső, Engelbert bizonyult, aki „már diákkorában ismert labdarúgó volt: MTK-ifi II, -ifi I. -nagycsapat, majd a válogatott pillanatok alatt (1912–1914) a csúcsra ért. Testvéreit követve ő is a BSE játékosa lett, súlyos térdsérülése után, a húszas években már a klub vezetőségi tagja és labdarúgó-kapitánya. 1922-től a VIII. kerületi Gróf Széchenyi István Felsőkereskedelmi Fiúiskola tanára. Szerb Antalt tizennyolc éven át kollégájának, az érettségire készülő Toldi Gézát 1929-ben néhány hónap erejéig pedig a tanítványának mondhatja” – olvashatjuk Hegyi Tamásnál. A kék-fehérekkel 1913–1914-ben nyert bajnoki címet. Pályafutását a BSE-ben zárta lett. Élete tragikus véget ért: 1947. január 28-án a Mária utca 32. szám alatti ház ötödik emeletéről levetette magát.
