Kiss
Sándor

A virtuóz technikájú csatár egy bajnoki címet és két Magyar Népköztársasági Kupát nyert az Újpesti Dózsával. Kiss Sándor az A-válogatottban csak kétszer játszhatott, ám mindkét mérkőzésén gólt szerzett.

Születési hely
Szekszárd
Születési idő
1956. nov. 2.
Becenév
Sanyi, Kis Csikar

Lantos Mihály fedezte fel

Kiss Sándor 1956. november 2-án született Szekszárdon. Komlón nőtt fel, abból a szempontból szerencsés időszakban, hogy a bányászváros futballja akkor élte a fénykorát. Még nem volt tízéves sem, amikor már leigazolta a kék-fehér alakulat a kölyökcsapatába. Az Aranycsapat egykori balhátvédje, Lantos Mihály nagy tehetségnek tartotta, ő ajánlotta be később az ifjúsági válogatottba. (Kiss Sándor 1975-ben bronzérmes lett a magyar csapattal az UEFA-tornán.) 1974-ben, 17 évesen, játszott a Ferencváros ellen elveszített Magyar Népköztársasági Kupa-döntőben.
Kiss Sándor aztán Garami József hívószavára került a megye első számú klubjához, a Pécsi MSC-hez. A piros-feketéknél az első teljes szezonját a második vonalban töltötte, hol középpályásként, hol – alkalmanként – beállóst játszva, majd a feljutás után, 1977. szeptember 3-án mutatkozott be az NB I-ben, Kardos Ernővel és Dobány Lajossal alkotta a támadósort. A hetedik élvonalbeli mérkőzésén mesterhármast szerzett a Videoton ellen, első idényét 33 mérkőzésen szerzett 17 góllal zárta. Az 1978-as őszt a katonai szolgálat miatt kihagyta, 1979 tavaszán 9 mérkőzésen két gólt szerzett.

Negyvenhat gól három idény alatt

Az Újpesti Dózsa, a Ferencváros és a Videoton is jelentkezett érte, ő a lila-fehéreket választotta, elsősorban azért, hogy Törőcsik András mellett játszhasson. 1979 nyarán átigazolt, 1980 tavaszán pedig bajnok lett. 1986-ig játszott az újpesti klubban, 1982-ben és 1983-ban is MNK-győztes lett. A legjobb három idényében, 1981 és 1984 között 46 bajnoki gólt szerzett. Utána Spanyolországba ment légiósnak, 1986–1987-ben a Cartagenában játszott, de attól kezdve már lefelé ment pályafutása útja.
A ZTE-ben még játszott néhány meccset az NB I-ben, de nagyon korán, még nem is egészen 31 évesen lezárta élvonalbeli karrierjét. Fél éven keresztül az NB III-as Oroszlányi Bányászt erősítette, majd négy évet Finnországban futballozott. Pályafutását a PEAC-ban zárta le, 1992-ben. Az A-válogatottban két mérkőzésen játszott, 1982-ben a törökök, 1983-ban, Eb-selejtezőn, a dánok ellen, mindkettőn gólt szerzett.

Egyesületei

1966 — 1975
Komlói Bányász SK
Komló
1975 — 1979
Pécsi Munkás FC
Pécs
1979 — 1986
Újpesti Dózsa
Budapest
1986 — 1987
Fútbol Club Cartagena
Cartagena (Spanyolország)
1987 — 1987
Zalaegerszegi TE
Zalaegerszeg
1987 — 1988
Oroszlányi Bányász Sportkör
Oroszlány
1988 — 1990
Esbo Bollklub
Espoo (Finnország)
1990 — 1992
Hangö IK
Hanko (Finnország)
1992 — 1992
Pécsi Egyetemi AC
Pécs