Utált fejelni
Kiss Gyula Sátoraljaújhelyen született, 1881. október 23-án. Kisgyermek korában Veszprémben is élt, de az elemi iskolát már Budapesten járta. „Előbb atletizált a MUE színeiben, de jelentős sikert csak a footballban ért el. Halfot játszott előbb a MUE, majd a 33 FC csapatában és négyszer játszott a magyar válogatott csapatban is. Tevékeny részt vett a 33 FC vezetésében is és nagy része van abban, hogy a budai klub sportpolitikáját sohasem illethette gáncs” – írta 1913-ban a Sporthírlap a lap akkori szerkesztőjéről, aki 1903-tól 1906-ig minden esztendőben játszott egyszer a válogatottban. Később egyszer azt mondta, lehetett volna többször is, csak hát nem is tudott, meg utált is fejelni.
Sebes Gusztáv döntötte meg a rekordját
Sportújságíróként a legjobbak közé tartozott, ez is hozzájárult aztán ahhoz, hogy 1921-ben szövetségi kapitányi megbízatást kapjon. 1928 májusáig – nagyjából másfél éves megszakítással – 41 mérkőzésen vezette a válogatottat, ez egészen 1954 júniusáig, Sebes Gusztáv 42. találkozójáig rekordot jelentett. Pályafutása legnagyobb kudarca az 1924-es párizsi olimpián az egyiptomiaktól elszenvedett 3:0-s vereség volt. Másfél hónappal korábban csapata 7:1-re megverte az olaszokat.
Megírta sportélete történetét
Kiss Gyula sportírói munkájának fénypontja a Budapesti Hírlapba írt hosszú sorozata, amely a „Sportéletem története” címet kapta. Elragadóan érdekes olvasmány a magyar sport hajnaláról. Az egykori élvonalbeli, sőt válogatott labdarúgó, a későbbi szövetségi kapitány, a kiváló újságíró 1945. március 1-én hunyt el.