Tragikus karriervég
Király Sándor Budapesten született 1913. április 17-én. „Tizenkét éves koromban húztam először magamra futballistamezt. A B. Törekvés játékosa voltam. Onnan kerültem át a BMTE-hez és végül a Budafok FC-hez” – mondta 1938-ban.
1937-től 1939-ig játszott a budafoki profi klubban, majd a fúzió után a Gamma FC játékosa lett. Az A-válogatottban az 1939–1940-es idényben ötször játszott.
„Az alacsony termetű Bözse fáradhatatlan, gyors, korszerű felfogásban játszó fedezet volt. Ellenfelét szívósan őrizte. Határozottan szerelt és ügyesen továbbította a megszerzett labdát” – jellemezte őt Antal Zoltán és Hoffer József az Alberttől Zsákig című könyvben.
1942-ben villamosbalesetet szenvedett, amelyben először még az élete is veszélybe került, végül amputálni kellett a lábfejét. Emiatt kénytelen volt befejezni a pályafutását. Balesetét így mesélte el:
„Sötét, ködös idő volt aznap este, amikor a Gamma-gyár mellett lévő BKV-megállónál a hazafelé induló vonatra felszálltam. Még a lépcsőn álltam és a kocsi ajtaját igyekeztem kinyitni, mikor a vezetőkocsi peronjáról kihajoló kalauz trombitált és a vonat hirtelen, nagy rándulással megindult. A hirtelen indítás következtében elvesztettem egyensúlyomat, lezuhantam és keresztben a sínekre estem. Láttam, amint a kerék közeledik felém s még volt annyi lelkierőm, hogy az utolsó pillanatban kirántsam magamat a kocsi alól. Ez részben sikerült is, de lábfejem kihúzására már nem maradt időm s lábujjaimon keresztülszaladt a kerék. Másra már nem emlékszem, csak arra tértem magamhoz, nagy tömeg áll körül, így történt.”
