Kistarcsán raboskodott
Kéri Károly Budapesten született 1920. február 9-én. A MÁVAG-ban kezdett futballozni, onnan került 23 évesen a Ferencváros csapatába. Az év októberében, Újvidéken mutatkozott be az első csapatban. 1944-ben Magyar Kupát nyert a csapattal. Bár nem volt éppen gyakori, hogy a kapuba talált, a háború alatt ő szerezte (a be nem fejezett bajnokságban) a Ferencváros FC utolsó gólját, 1944. december 17-én. Tagja volt az 1948–1949-es bajnokcsapatnak, amelyben „csak” 21 mérkőzésen játszott, mert a futballisták csoportos disszidálási kísérlete után – Lóránt Gyula, Egresi Béla és klubtársa, Mészáros József társaságában – Kistarcsára vitték. Az internáltaknak szerencséje volt. Sebes Gusztáv a válogatott prágai kudarca után úgy gondolta, szüksége van a középhátvéd posztján Lóránt Gyulára. Április 30-án mind a négyen szabadlábra kerültek. Májusban újra bajnoki mérkőzést játszhattak. Kéri Károly az 1953-as idény végéig játszott az akkor már Bp. Kinizsinek nevezett klubban, majd a Vasas Izzóhoz igazolt. Pályafutását az Egyetértés SC-ben zárta le. A válogatottban egy mérkőzésen, a csehszlovákok elleni 1948. május 23-i találkozón játszott. Visszavonulása után vendéglősként dolgozott.
