A Várszegi-éra egyik leggólerősebb csatára
A magyar labdarúgás világában Kenőnek becézett csatár 1976. január 7-én született Budapesten. Édesapja is futballozott, fogalmazhatunk úgy, hogy majdnem eljutott az élvonalig. Sőt… Kapusként az Újpesti Dózsában nevelkedett, a hetvenes évek nagycsapatának bajnokai közül Harsányi Lászlóval, Kolár Endrével, Kellner Jenővel játszott együtt a Balogh II Sándor által irányított ifjúsági csapatban. Az NB I-ben nem játszott bajnokit, ellenben az 1970-es MNK-sorozat első mérkőzésén, a Vasas Láng ellen Borbélyt válthatta a kapuban, s emiatt később a Magyar Népköztársasági Kupa győztesének mondhatta magát. A fiúk Csillaghegyen kezdtek játszani, aztán a Volánon keresztül az MTK-VM-be kerültek. Krisztián az 1993. augusztusi debütálást követően bent ragadt az első csapatban. Nehéz időszaka volt ez a kék-fehéreknek sok szempontból, az idény végén kiestek az élvonalból. A következő szezonban érkezett Várszegi Gábor a klubhoz, s egyik változás követte a másikat. A gárda visszajutott az első osztályba, ahol szenzációsan kezdett, csalódást jelentett a hívei (és a játékosok) számára, hogy végül csak ötödik lett. Újoncként. Kenesei Krisztián még mindig csupán húszéves volt, sokat játszott (26 mérkőzést), ám ez a szezon még nem hozta meg a nagy áttörést, négy gólig jutott. A következőben aztán a 26 mérkőzésen 14 gólt termelt, az MTK pedig megnyerte a bajnokságot. Kenesei Csertői Auréllal alkotta a csatárkettőst, mögöttük Illés Béla játszott még támadót. Az 1996–1997-es idényben nagyszerű sorozatba kezdett: a 2002–2003-as idény végéig minden szezonban legalább tíz bajnoki gólt szerzett. 1997–1998-ban és 1998–1999-ben azonos mérleget produkált, 31 mérkőzésen 12 gólt lőtt. Előbbi évadban csak ötödik lett a csapat, utóbbiban ellenben megnyerte a bajnoki címet. Az ezredforduló idényében 30 meccsen 15 találatot ért el, ezzel búcsúzott az MTK-tól. Ne szépítsük: rossz szájízzel hagyta el a Hungária körúti stadiont. Fájt neki, hogy tíz nappal az átigazolási időszak vége előtt közölték vele, hogy – bár még két évig érvényes szerződése van – a jövőben nem számolnak vele.
Ötvenmillió forintot adott érte a ZTE
Kölcsönbe a Győri ETO-hoz került, nem kis részben azért, mert korábbi edzője, Garami József éppen ott dolgozott. Új állomáshelyén augusztusban mesterhármasával szinte egymaga verte meg az addig remeklő Tatabányát. Harmincegy mérkőzésen 18 gólt szerzett az idényben, többet, mint korábban bármikor élvonalbeli pályafutása során. Ennek ellenére az MTK a következő nyáron sem akarta megtartani, kapóra jött, hogy a nagy csapat építéséről álmodó zalaegerszegi vezérkar hajlandó volt mélyen a pénztárcájába nyúlni. Lang József, a ZTE-t működtető részvénytársaság elnöke a magyar futballban szokatlan nyíltsággal mondta el, hogy ötvenötmillió forintért vásárolták meg Keneseit, aki a legdrágább nyári vételük volt.
Nagyon jól jártak vele. A 2001–2002-es idényben 21, a 2002–2003-as szezonban pedig 22 gólt szerzett. Korábban a ZTE színeiben senki más nem szerzett két idény alatt 43 gólt az élvonalban. 2002 tavaszán a bajnokcsapat leggólerősebb játékosaként, egy évvel később a Borsodi Liga gólkirályaként ünnepelték. Preisinger Sándor 1995-ös elsősége után ő volt a második zalaegerszegi futballista, aki elnyerte a mesterlövészek jelképes koronáját. 2003 nyarán három mérkőzést még játszott a Zetében, majd külföldre szerződött. Ígéretei korábban is voltak, akkor ellenben valóban realizálódott a szerződés. Kína fővárosába, a Peking Kuoan (Beijing Guoan) csapatához igazolt.
Elsőként került kínai klubból a magyar válogatottba
Egyéves megszakítással (hiszen a 2005-ös évet itthon, a Győri ETO FC-nél töltötte) öt félévet töltött a pekingi klubnál. Onnan is bekerült a magyar válogatottba, s ezzel ő lett az első játékos, aki kínai klubból kapott meghívást a nemzeti tizenegybe. (Ha már a válogatottnál tartunk: 2000. március 29. és 2005. november 16. között 29 mérkőzésen 9 gólt szerzett. Érdekes, hogy mindössze öt meccset játszhatott végig.) Miután visszatért Ázsiából, szeretett volna még egy ideig külföldön futballozni. A 2007-es tavaszt azonban a Vasasban töltötte (kilenc mérkőzésen öt gólt szerzett!), aztán a következő augusztusban Olaszországba, a B-ligás Avellinóhoz igazolt. Egy évet játszott kint egy gyenge csapatban, aztán hazatért, s a Haladás játékosa lett. 2008 és 2013 között 103 mérkőzésen 54 gólt szerzett, ez minden, csak nem rossz egy olyan csatártól, aki a huszadik idényét zárta profi játékosként. 2013 nyarától másfél éven át a Lombard Pápát erősítette, majd 2015 őszén a Vasasban futballozott. 2015. december 12-én játszotta az utolsó NB I-es mérkőzését, esetében nem meglepő, hogy a mondatot érdemes kiegészíteni azzal is: akkor lőtte az utolsó gólját a legmagasabb osztályban. 436 bajnoki meccsel és 193 góllal a háta mögött sem hagyta abba, előbb az NB III-ban, a III. Kerületi TVE együttesében játszott 2015 januárjától két évet, majd 2018 eleje óta alacsonyabb osztályú csapatokban futballozik. Közben visszatért az MTK-hoz is, ahol a korosztályos csapatoktól a felnőttekig tart egyéni képzéseket.