Albert és Rákosi oktatója
Kapocsi Sándor 1919. július 29-én született Budapesten. A Zuglói SE-ben kezdett futballozni, majd tíz éven át az Elektromos egyik erőssége volt, előbb fedezetként, később hátvédként. Húsz alkalommal volt ifjúsági válogatott. Első edzői sikereit a Bp. Kinizsi (a Ferencváros…) ifjúsági csapatának élén aratta, Albert Flórián és Rákosi Gyula is a játékosa volt. Működött már az MLSZ-ben is, mint az ifjúsági bizottság elnöke, majd, mint az utánpótlás kapitánya. A ferencvárosi klub első csapatának vezetőedzőit, például Sós Károlyt és Csanádi Árpádot másodedzőként segítette. 1958-tól 1964 végéig – amikor Hoffer József volt az ifjúsági szövetségi kapitány – az ifjúsági válogatott szövetségi edzőjeként dolgozott. Kiemelkedő szakmai tevékenysége eredményeként a magyar ifjúsági válogatott 1960-ban UEFA-tornát nyert. Munkáját 1962-ben ismerték el mesteredzői címmel.
Az A-válogatott pályaedzője
1965-től három éven át az Egyesült Arab Köztársaságban dolgozott, előbb rövid ideig egy klubcsapattal, az El Sekka El Hadid SC nevűvel, majd a szövetség vezetőedzőjeként, vagyis a nagyválogatottal (szövetségi kapitány: 1965–1967). Párhuzamosan a válogatottnál végzett munkájával, 1967-ben rövid ideig, az egyik legnépszerűbb kairói klubot, az ez-Zamaleket is irányította. Hazatérése után az MLSZ ifjúsági bizottságában dolgozott, majd a Székesfehérvári MÁV Előre NB I/B-s csapatát edzette (1969). 1970 januárjában a Pécsi Dózsa együttesét vette át, de három hónappal később, Hoffer József kapitánysága alatt, az A-válogatott pályaedzője lett. 1972 szeptemberétől öt esztendőn keresztül Kuvaitban, a Kuwait SC-nél (a magyar átírás szerint Kuvait SC-nél) tevékenykedett. Utolsó állomáshelye, 1978 novemberétől háromnegyed éven át a Bp. Spartacus volt. Súlyos betegsége miatt lemondani kényszerült, 1980. február 29-én hunyt el.