Kettétört pályafutás
Kántor Mihály Szolnokon született 1952. március 27-én. Viszonylag későn, csak tizennyolc évesen kezdett futballozni a Szolnoki MÁV SE csapatában, onnan vonult be katonának Mezőtúrra, a Honvéd Szabó Lajos SE-hez. 1973 elején szerelt re, a szabályok szerint vissza kellett térnie a MÁV-hoz, de csak napokra, mert a vasutasklub hozzájárult, hogy kiadja a város akkor erősebb csapatának, a Szolnoki MTE-nek. A piros-feketék azon a tavaszon meneteltek a Magyar Népköztársasági Kupában, kiejtették a Salgótarjánt és a Rába ETO-t is, és csak óriási csatában veszítettek a Vasas ellen az elődöntőben. Baróti Lajos, a piros-kékek akkori edzője intézkedett, a fiatal balhátvéd pedig a következő nyáron nagy örömmel csatlakozott az angyalföldi gárdához. Az első élvonalbeli idényében válogatott és utánpótlás-Európa-bajnok lett. A klubfutballban az 1976–1977-es volt a legjobb idénye, amelyben bajnoki címet nyert a Vasassal. 1978-ban megsérült, kétoldali porcleválást és keresztszalag-szakadást diagnosztizáltak nála. A műtét után 1979 májusában már játszani tudott a tartalékbajnokságban, sőt a következő ősszel, a Diósgyőr ellen visszatért az NB I-be is. Olyan jól ment neki a játék, hogy 1980 tavaszán újra meghívást kapott a válogatott keretbe – korábban, 1974. március 31. és 1976. szeptember 22. között, tízszer szerepelt a nemzeti tizenegyben. Ám megint operálni kellett. Hosszabb kihagyás után 1981-ben MNK-győztes lett a Vasassal, de egy őszi edzőmérkőzésen újfent megsérült, és harmadszor is kés alá kellett feküdnie. Mindössze harmincévesen elbúcsúzott a piros-kékektől. Egy évet még játszott Salgótarjánban, aztán Rákóczifalván zárta le a pályafutását. Azóta csak szurkolóként kötődik a futballhoz.
