Egy élet az ETO-ban
Józsa Zoltán Mezőkovácsházán született 1924. október 1-jén. Onnan került az ország másik részébe, a Viharsarokból a Kisalföldre. A Népsportot évtizedeken át tudósító Havasréti Bélának mesélte nem sokkal a nyugdíjba vonulása előtt: „Mezőkovácsházán születtem. Szerény, vasutasfizetésből élő édesapámnak komoly gondot jelentett a héttagú család fenntartása. 16 éves voltam, amikor rokonaim hívására Győrbe jöttem, és az ETO ifjúsági csapatánál jelentkeztem. Láttak bennem fantáziát, és három évvel később, 1943-ban, az akkor NB II-ben szereplő ETO első csapatába kerültem. Tulajdonképpen játékospályafutásom a felszabadulás után kezdődött. 1946-tól 1954-ig az NB I-ben szerepeltünk. Több mint 200 NB I-es mérkőzést játszottam, előbb csatárt, majd később, az akkori meghatározás szerint: balfedezetet.”
A győri klub történetének avatott és alapos kutatója, Papp Győző számolta ki, hogy Józsa Zoltán 1944. június 4. és 1957. október 13. között 268 mérkőzést játszott az ETO-ban, 45 gólt szerezve. A legmagasabb osztályban 206 meccsen 29 gólt ért el. Miután hazatérhetett a francia hadifogságból, a győri klubban Baróti Lajossal alkotott fedezetpárt.
Harminchárom évesen vonult vissza, miután többször is megoperálták porcsérüléssel. Azt is Papp Győzőtől tudhatjuk, hogy a kétszeres válogatott játékos a polgári iskolát Eleken járta, ahol a későbbi híres, a kapusjátékról különösen fontos szakkönyvet publikáló edző, Albert József volt a testnevelő tanára. Visszavonulása után rövid ideig foglalkozott az ETO kölyökcsapatával, azután 1958 és 1984 között gyúróként segítette a játékosokat és a szakosztályt.
