Passziója volt a futball
Izsó László 1886. július 22-én született. Színészek gyermeke volt, bohém, víg kedélyű, intelligens. A futball, noha a válogatottságig vitte, mindig is csak passzió maradt a számára. 1903 és 1909 között a BTC-ben védett, időnként a mezőnyben is játszott. Jól jellemezte 1905-ben a Sport-Világ:
„[…] a külföldiek fedezték fel nekünk. Az a briliáns védelem; melyet a Corinthiánok, de leginkább múlt tavaszszal a Sparta és a Deutscher Football-Club ellen produkált, a legkiválóbb magyar kapuvédek sorába emelte. Mindig kézzel véd s a labdát nagy rúgással adja ki a csatársornak. Helyezkedése mesteri. Izsó Lászlóban a B. T. C. oly erőt bír, kire nyugodtan bízhatja kapujának védelmét. Izsó nemcsak footballban, hanem az athletikában is elismerésre méltót produkált. Két év óta tagja az első csapatnak. 19 éves, joghallgató.”
A válogatottban háromszor védett, 1906-ban és 1907-ben. Pályafutását a Törekvésben fejezte be. „Az aktív játéknak búcsút mondva neves futballbíróként szerepelt, majd mint a Sportvilág szerkesztője, azután a Nap, később pedig mint a Pesti Hírlap és az Érdekes Újság munkatársa szolgálta ékes tollával a sportirodalmat. A még csak 33 éves sportembert a FTC spanyolországi túráján évekkel ezelőtt szerzett tüdőbaj támadta meg, amelyet a háború fáradalmai közepette kiheverni nem tudott” – írta nekrológjában a Nemzeti Sport 1920-ban.
A Sporthírlap nekrológjában így jellemezte a háromszoros válogatott kapust: „A Budapesti Torna Clubban mint kapuvédő kezdette meg pályafutását a sportban s megjelenése tüneményszerű volt. Könnyedség, elegancia, ügyesség párosult játékában a leleményességgel és a technikai érzékkel. Nagy népszerűség övezte a futball pályán, az akkoriban az első helyen szereplő BTC-nek nem egy győzelme fűződött a nevéhez s tengernyi taps viharzott a válogatott mérkőzéseken produkált bravúros védéseinek nyomán. Mert Izsó László törzstagja volt a válogatott csapatnak s mindaddig versenyen kívül állott posztján, amíg egy súlyos lábrándulás meg nem fosztotta mozgásának biztonságától.”
