Illés

Béla

Illés Béla soha nem szerződött külföldi klubhoz, teljes pályafutása hazai klubokhoz kötődik. De ez önmagában még nem magyarázza, hogy három klub is, mint legendára tekint – ahhoz kellett remek teljesítménye, kivételes játékintelligenciája és rugótechnikája, jó húsz éven át… Sárváron született, 1968. április 27-én. A helyi Kinizsiben kezdett futballozni, ahol szinte magától értetődött, hogy már a 16. születésnapja előtt bemutatkozott a területi bajnokságban szereplő felnőtt csapatban. A „felnőtt” Bélának nem kellett sokáig várnia a régió legpatinásabb klubja, a szombathelyi Haladás hívó szavára sem: az 1986-1987-es szezon előtt átigazolt a megyeszékhelyre, és október 19-én, a Tatabányai Bányász elleni meccs után, már NB I-es futballistának is mondhatta magát.

Hat szezonon át viselte a Hali mezét. Az emlékek szépek, de azért a hullámhegyek között akadtak völgyek is. Ilyen, hogy egy szezont a második vonalban töltött a csapat, a másik pedig egy emlékezetes – klubon belüli – vita: Illés 1989 nyarán nem lépett pályára az Oroszlány elleni hazai osztályozón, amelyen a zöld-fehéreknek kétgólos hátrányt kellett ledolgozniuk, mert akkor tartotta esküvőjét. Társai nélküle hosszabbították meg élvonalbeli tagságukat, a klub vezetői pedig „cserbenhagyással” vádolták, amiért magánélete vitathatatlan fontosságú eseményét a közösség érdeke elé helyezte. Illés nem gondolta, hogy a csapat osztályozóra kényszerül majd, az esküvő időpontját pedig jó előre lekötötték. Az ellentétek azonban hamar elsimultak, és ebben alighanem szerepe volt Illés Béla tehetségének, kétségbe vonhatatlan futballtudásának is. 1992 nyaráig a Haladás játékosa maradt, ami, utólag úgy tűnik, finoman szólva nem könnyítette meg útját a válogatott csapat öltözője felé. Bár a kilencvenes évek elején – 22-24 évesen – már az NB I egyik legjobb középpályásának számított, Szombathelyről mindössze ötször lett válogatott. Öröm az ürömben, hogy a tűzkeresztségen éppen ott, a Rohonci úton, a Norvégia elleni Eb-selejtező utolsó 18 percében esett át. (Összesen 64 válogatott mérkőzésen játszott, ezeken 15 gólt szerzett.)

1992 nyarán szerződött az akkor még Verebes József által irányított Kispest-Honvédhoz – de már a finn Martti Kuuselával nyerte meg élete első bajnoki címét a következő tavasszal. A 28 meccsen játszó (6 gólt szerző) középpályás alapembernek számított a piros-fekete csapatban. A következő szezonban a gárda „csak” második lett a váciak mögött, Illés azonban 17 góljával megszerezte a gólkirályi címet – egy Peugeot 106-os lett a jutalma. Ha már a „jutalomnál” járunk: fél évvel később Illés Béla lett az Év játékosa az MLSZ-nél. Utolsó kispesti évében – az 1994–1995-ös szezonban – a Ferencváros duplázott, a Honvéd lecsúszott a dobogóról is, ez talán megkönnyítette, hogy a kitűnő középpályás igent mondjon az „új(onc)” MTK hívó szavára. 2006 nyaráig tizenegy idényen át viselte a kék-fehér mezt. Részese volt a Várszegi-éra valamennyi sikerének. Bicskei Bertalan (akinek utánpótlás-válogatottjaiban is szerepelt) volt az első MTK-edzője, majd dolgozott – mások mellett – Kisteleki Istvánnal, Garami Józseffel, Pölöskei Gáborral, Henk ten Catéval, Bognár Györggyel, Popovics Sándorral és Egervári Sándorral is.

A bő évtizedbe három bajnoki cím (1997, 1999 és 2003), és három Magyar Kupa-elsőség (1997, 1998, 2000) fért bele, persze az egyéni sikerek mellett. Illés Béla – 1994 után – 1997-ben és 1999-ben is magyar élvonal gólkirálya lett. Azzal, hogy az 1998–1999-es szezonban is ő lőtte a legtöbb gólt az akkor PNB-nek, Professzionális Nemzeti Bajnokságnak nevezett élvonalban, Fazekas László után, ha úgy tetszik 1980 óta az egyetlen játékos, aki három szezon végén is egyedül ülhetett a gólkirályt illető trónra. (Az ugyancsak triplázó Détári Lajos és Nemanja Nikolics egyszer-egyszer holtversenyben lett az idény legeredményesebb támadója.) 1999-es sikerének értékét növelte, hogy 22 góljából mindössze négyet lőtt büntetőből, az Újpest, a Ferencváros és a Siófok kivételével, valamennyi ellenfél hálójába betalált. Annak is tulajdoníthatóan, hogy pályafutása csúcsa az évtized, a század, sőt az évezred végére esett, számos ankéton ünnepelték. A HLSZ, a Hivatásos Labdarúgók Szervezete a kilencvenes évek legjobb játékosává választotta, A Színes Sport című napilap a kilencvenes évek legeredményesebb góllövőjeként, másképpen az Évtized gólkirályaként ünnepelte az 1991 és 2000 között a hazai élvonalban 125 gólt szerző Illést. A magyar élvonalban a kilencvenes években egyedül ő jutott legalább száz gólig, a második helyen végző Orosz Ferenc „csak” 93, Horváth Ferenc 83 gólt szerzett. 2000. november 30-án – lezárva a XX. századot – a Vasas elleni, november 30-i találkozón ünnepelte 375. élvonalbeli meccsét, ezzel csúcstartó lett az aktív játékosok között.

A XXI. században azután ugyanott folytatta, ahol az előző évszázadban (évezredben…) abbahagyta. „Illés Béla szerezte az új évezred első NB I-es bajnoki gólját” – írta a Futballszezon 2000-2001 kiadvány, megemlékezve a 2001. március 5-én, a Debrecen elleni meccs ötödik. percében, Fekete Róbert hálójába lőtt találatáról. 2004 tavaszán ismét a Haladásban játszott. Csak 14 mérkőzést, mert a nyáron Bíró Péter tulajdonos, illetve a Lombard FC elhagyta Szombathelyt, és áttelepült Pápára, ezért a rutinos középpályás újra az MTK játékosa lett. Ekkor már 37 éves volt, de még mindig kiválóan futballozott: A 2004–2005-ös szezonban tíz gólt szerzett: ezzel az MTK Hungária házi gólkirálya lett. 2006 augusztusában jött el a búcsú ideje, a Sopron elleni bajnoki találkozó előtt az MTK gálamérkőzést rendezett a tiszteletére, amelyen a kék-fehérek korábbi kiválóságai léptek pályára, őt ünnepelve. A szokásos ajándékok mellett a legkülönlegesebb egy egyedi rendszámtábla volt, amely az NBI-540 felirattal utalt Illés Béla (akkor még élő) élvonalbeli rekordjára. Ha nem is állt soha kötélnek, azért rendre akadtak külföldi kérői. Csábította a német Kaiserslautern, szívesen látta volna az izraeli Hapoel Tel-Aviv és a Maccabi Petah Tikva – de ő megmaradt a hazai élvonal ikonjának. Hogy mennyire maradt benne hiányérzet, mi lehetett volna másként, arról a 2013-ban, a 24.hu internetes oldalnak adott interjújában beszélt: „Abszolút elégedett vagyok a pályafutásommal, de azért van hiányérzetem, van, ami nem teljesült. Én sem vettem részt világeseményen, álom maradt az Eb és a vb is. S igen, a spanyol bajnokságban azért kipróbáltam volna magam, klassz lett volna.” 2007-ben a hajdani csapattársaival és barátaival, Halmai Gáborral, Kuttor Attilával, és Csertői Auréllal együtt megalapította az utánpótlás-nevelést célul kitűző Illés Béla Football Akadémiát, amely azóta, az ország egyik legkitűnőbb utánpótlás-nevelő műhelyévé nőtte ki magát.