A három Hungler fiú története
Hungler János 1900. december 19-én született Budapesten. A három futballista Hungler fiúról, a legidősebbről, (I) Józsefről, a középsőről, (II) Jánosról és a legkisebbről, (III) Imréről írta hajdanán a Sporthírlap: „A franzstadtiak alighanem futball-labdával együtt látják meg először a napfényt. Hunglerék a Gyáli úton levő városi nyolc házban laktak kisebb korukban, a hatalmas udvar, szomszéd rét, sok gyerek szinte belekényszerítette őket a futballjátékba. Rongy, rossz harisnya volt bőven, igy azután labdában sem volt hiány. Szerencséjükre ott lakott Lipovetz Géza is, az FTC korán elhunyt intézője, aki hamarosan észrevette a kis Hunglerek veleszületett játékostalentumát s egy napon valódi futballt ajándékozott nekik. A Hungler-gyerekek attól a naptól kezdve a Gyáli út és környékének legnevezetesebb srácai lettek. Minden gyerkőc az ő barátságukat kereste s bőven válogathattak társakat a játékhoz. Lipovetz sokat foglalkozott velük, mintha csak érezte volna, hogy nagy értékkel fogja gyarapítani szeretett egyesületének játékosgárdáját. Nemsokáig tartott azonban a gyerekek öröme. Egy zord napon Hungler papa megelégelte a sok suszterszámlát s egyszerűen meglékelte a futball-labdát, tetejébe még Józsit, a legidősebb fiút beadta a Postás szakiskolába. A Postás iskolában négy évig volt Józsi, s minthogy a legszigorúbban tiltva volt a futball játék, bizony csak nagyritkán, lopva juthatott hozzá. Az a négy év múlhatatlanul meg is látszik Józsi további játékos fejlődésén. Az iskolából kikerülve, barátainak unszolására a KAC-ba lépett. Mindjárt az első csapatba került. A szíve azonban csak a zöld-fehérekhez húzta s 1917-ben már az FTC-ben találjuk. A csatársorban többször szerepeltették már akkoriban, minthogy azonban jól megtermett kemény legény volt, a védelemben kísérleteztek vele. Sohasem volt nagy kedve a hátvéd szerepének a betöltésére, nem is fejlődött azon a poszton nagy klasszissá s valószínűleg annak tudható be félbemaradt játékoskarrierje, hogy sohasem treníroztatták állandóan egy posztra, hanem szükség szerint változtatták helyét, vagy a csatársorban, vagy pedig a védelemben szerepeltették. János, a fiatalabb Hungler, vagy mint a sportvilágban nevezik: Csungi, úgy néz ki, mintha egy angol divatlapból vágták volna ki. Elegáns, inkább nőies arc, típusa a régi világ bankfiú néven ismert korzóalakjának. Ő az FTC első csapatának az üdvöskéje. Van is olyan klakkja a pályán, hogy a legjobb operaházi művész is megirigyelhetné. Az FTC diákcsapatából fokozatosan került mindig feljebb 1918-ban már kétszer is volt ifjúsági válogatott. 1919. márciusban Wiener, az első csapat hátvédje, egy mérkőzésen összekülönbözött Pribojjal, a neves újpesti centerrel, a helyére más szóba sem jöhetett, mint Csungi. Most már rohamosan fejlődött a játéktudása. Még abban az évben bekerült a válogatott csapatba.”
414 mérkőzés zöld-fehérben
Hungler János négy korszakban játszott a Ferencvárosban. Az első mérkőzését 1920. február 22-én, a BAK ellen játszotta az első csapatban, 1924 júniusában az utolsót. Utána elment külföldre, a Makkabi Brünnből alakult Blue Starba. Fél év múlva, 1925 legelején visszatért, fradistaként élte meg a szétválasztást, azaz a profizmus bevezetését, majd az 1920-as évek második felének nagy sikereit. 1930 nyarán az Európában túrázó amerikai csapathoz, a Fall Riverhez szerződött, majd egy fél szezont a Budai 11-nél töltött, aztán Kispesten játszott. 1932 szeptemberében még egy idényre visszatért az Üllői útra, a néhány hónappal korábban százszázalékos teljesítménnyel bajnoki címet nyert Ferencvároshoz. 1933 nyarán aztán visszavonult. De a következő novemberben újrakezdte, igaz, már csak néhány mérkőzés erejéig. Utolsó, 414. mérkőzését 1933. december 25-én Aachenben, a helyi válogatott ellen játszotta.
