Előbb az FTC…
Huber Rezső 1903. szeptember 3-án, Grazban született. Édesapja, Vratarics Ferenc, Muraszombatról került Ausztriába; édesanyja, Molnár Mária Egyházasrádócról. A hamarosan Budapestre kerülő kisfiút később bizonyos Huber György örökbe fogadta. A Vadas Gyula által szerkesztett, a Nemzeti Sport által 1927-ben kiadott 100-ak könyvében olvasható róla, a születési hely és idő rögzítése után:
„Onnan került Budapestre. Serdülő diák volt, amikor a zongoraleckék helyett a Margithíd alá szökött futballozgatni. A hóna alatt cipelt kotta helyettesítette a kapufát, valamiféle labda mindig akadt s hiába volt a szakadt cipőért, vagy az intőért minden fenyítés, a futball nem hagyta nyugodni. Az V. ker. Pannónia csapatában szerepelt először nyilvánosan, ahol a csatársor balszárnyán játszott és csak szükség esetén állott be a kapuba. Egy ilyen beugrása alkalmával pompásan védett. Meglátta ezt Czeising Béla, a Testvériség kiváló ifjúsági csapatának vezetője és csapatába vitte. Nemcsak itt, hanem az iskolája csapatában is kapust játszott most már állandóan. A Testvériségben mutatott formája alapján hamarosan ifjúsági válogatott lett, az első csapatba került s 1923. október 28-án a másodosztály kapuját bízták rá egy válogatott mérkőzésen. Egész életére kiható, fontos dátum ez a nap. Egy belerohanó csatár lába a karját törte el s mégis szívesen gondol a szerencsétlenségre, mert annak kapcsán ismerte meg feleségét. A válogatottság csak fokozta régi vágyát, hogy az FTC-be lépjen. Hosszú harcot vívott lelkében ez a vágy a Testvériséghez való ragaszkodással, de mikor csapata kiesett a másodosztályból, végleg a zöld-fehérekhez pártolt. Az Olaszországba költözött Amsel örökét vette át és Tóth István keze alatt gyorsan fejlődött a legjobb kapusok klasszisáig. Tehetségének és szorgalmának nagy jutalma, hogy részese volt az utolsó amatőr és az első professzionista év nagy zöld-fehér diadalainak.”
… aztán az Újpest kapusa is volt
Az első két bajnoki címe után nyert még egyet a Ferencvárossal, 1927-ben és 1928-ban Magyar Kupa-győztes is lett. Miután átigazolt Újpestre, tagja volt a lila-fehérek első három bajnokcsapatának (1929–1930, 1930–1931, 1932–1933), de csak a középsőben volt első számú kapus. 1933-ban elköszönt az újpesti klubtól, majd egy idő után kérte a visszaamatőrizálását. Előbb a BSE-ben, majd a lakóhelyéhez közeli URAK-ban, végül a Váci Reménységben védett. Polgári állása mellett utóbbi klubban, 1933 őszétől edzőként is dolgozott.
