Az első magyar profi gólkirály hamar elköszönt
Horváth László Körmenden született, 1901. szeptember 3-án. Novák István 1968-ban, a Labdarúgás hasábjain felidézte a korán Budapestre került csatár különleges pályakezdését: „Az óbudaiak népszerű Hosszúja a Dunapart üres telkein rúgta 10 éves korában a rongylabdát. Érdekes, hogy a válogatottságig eljutó és a gólkirályi címet elnyerő csatár 1916-ban kapusként lépett be a III. kerületbe, négy évig játszott az ifiben, 1920-ban került be az első csapatba, s csakhamar a híres góllövők között szerepelt.”
1925-től egy szűk évet Bécsben, a Herthánál töltött. A szétválasztás után az óbudai klub profi alakulatába tért vissza, ami előbb a III. ker. Torna és Vívó Atlétikai Club, majd a III. Kerület FC nevet viselte. Ő volt az első profi bajnokság gólkirálya, 16 mérkőzésen 14 gólt szerzett. A válogatottban egy mérkőzésen, a lengyelek ellen játszott 1926. augusztus 20-án. Pályafutását korán, már az 1928–1929-es idényben befejezte. „A hatalmas termetű játékos a lendületes, áttörő stílusú csatárok közé tartozott. Óriási erejű lövései a szó szoros értelmében félelmetesek voltak. (Horváth II valóban lőtt egy olyan gólt – Amsei kapujába –, amelynél a labda átszakította a vadonatúj hálót!)” – írta róla Antal Zoltán és Hoffer József az Alberttől Zsákig című könyvben. Novák István pedig azt is feljegyezte róla, hogy „Óbuda szemefénye profi játékos volt, de a labdarúgás csak mellékfoglalkozást jelentett számára. Az Óbudai Festőgyár szerény tisztviselőjéről kevesen gondolták, hogy ő volt a profi kapusok első réme…”
