Óbudai csatárból lett budai, majd újpesti védő
Horváth József 1949. május 21-én született Budapesten. Óbudán töltötte a gyermekkorát, onnét vitte át rendszeresen édesapja a Megyeri útra, a lilák bajnokijaira, így tehát egészen korán Újpest-drukker lett.
Első csapatában, a Gázművekben 1962-től csatárt játszott. Az édesapja volt az úttörők intézője. 1967-ben „Konkoly Béla bácsi jött nézni a meccseket. Mondja egyszer, hogy igazoljak át a Dózsába. Nem mertem. Inkább elmentem a Budai Spartacusba erősödni”– emlékezett később. 1968-ban került a lila-fehérekhez, ahol vörösesszőke haja miatt Tüzesnek, meg Pirosnak becézték. Még a Budai Spartacusban faragott a ballábas futballpalántából Molnár Péter edző beállóst.
Nagy sikerek a Dózsával
Az Újpesti Dózsa 1968-ban ezüstérmes, az 1969-ben aranyérmes csapatában egy-egy meccsen jutott szóhoz. Az 1968–1969-es Vásárvárosok Kupájában is csupán egyetlen, a Göztepe Izmir elleni hazai mérkőzésen (4:0) szerepelt, a Newcastle United elleni vesztes döntőkön (0:3, 2:3) nem játszott. Húszéves korában nyerte az első bajnoki címet, 1969-ben, 1970 tavaszán, 1970–1971-ben, 1971–1972-ben, 1972–1973-ban, 1973–1974-ben, 1974–1975-ben aranyérmes lett az NB I-ben a Dózsával. Nyert három MNK-t is (1969, 1970, 1975). (Az 1970-es fináléban nem játszott.)
Nagy napja volt ellenben 1975. május elsején: mesterhármasával gyűrték le a lilák a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjében 3–2-re a Szombathelyi Haladást. Az 1972. márciusi, Celtic elleni BEK-meccsen a korszak egyik leglátványosabb gólját fejelte – a saját kapujába. A második félidőben aztán szerzett egy „rendes” gólt is. Az 1973–1974-es BEK-ben kitűnően teljesített a lila-fehérekkel, a legjobb négy közé kerültek, és ott is csak a későbbi győztes Bayern München parancsolt nekik megálljt. A BEK-széria nyolc újpesti vonatkozású meccséből heten játszott, a Spartak Trnava elleni büntetőpárbajon a maga tizenegyesét hidegvérrel értékesítette. A Képes Sport osztályzatai alapján az 1973–1974-es idény végén ő lett az idény legjobbja. Az esztendő végén az MLSZ megválasztotta az Év labdarúgójának.
A válogatott csapatkapitánya
1973. szeptember 26-án debütált a válogatottban, Belgrádban 1–1-re végzett az Illovszky-legénység a jugoszlávokkal. 1974. május 28-án ő volt annak a magyar utánpótlás-válogatottnak a kapitánya, amelyik a Népstadionban (25 000 néző előtt) 4–0-ra legyőzte az NDK-t, és az U23-as korosztályban megnyerte az Európa-bajnokságot. 1974. szeptember 28-án szintén csapatkapitány volt, de már a nagyválogatotté, holott mindössze negyedszer húzta magára meggypiros trikóját (Ausztria–Magyarország 1–0). Összesen tizenegyszer volt A-válogatott, és egy gólt szerzett a fellépésein.
A „disszidálás”
Hazai pályafutását beárnyékolta a Kozma Mihálynak okozott sérülése 1975-ben, a Bajnokok Tornáján, a Népstadionban. Noha a játékvezető nem látta szabálytalannak a belépőjét, sőt, a fegyelmi tárgyaláson sem marasztalták el, Kutas István személyes utasítására két és fél hónapra eltiltották. Október elején, az FC Zürich elleni BEK-meccsen játszott újra. Ott találkozott Svájcban élő nagybátyjával, akivel megállapodott abban, hogy hamarosan visszatér, és külföldön kezd új életet. 1975 decemberében klubtársával, Harsányi Lászlóval, valamint a két feleséggel Svájcba mentek.
Amerikában Cruyff-fal és Besttel is játszott
A két futballistának hamarosan külön utakon vezetett a pályafutása. Horváth József előbb Zaragozába ment, játszott is „feketén” néhány barátságos meccset, majd Belgiumban próbálkozott, végül az NSZK-ban, Bédl János csapatánál, a Rot Weiss Essennél kötött ki. 1977-től 1978-ig ott futballozott, utána az Egyesült Államokba szerződött. 1978-ban a Rochester Lancers, 1979-től 1980-ig a Washington Diplomats, 1981-ben a San José Earthquakes profija volt.
Nagypályás karrierjével párhuzamosan játszott a teremligában, a Major Indoor Soccer League-ben, előbb a Buffalo Stallions (1979–1980), majd a New Jersey Rockets (1981–1982) együttesében. Az NASL teremligájában is viselte a San Jose Eartquakes mezét (1980–1981), majd az ASL-ben, az American Soccer League-ben játszott, előbb a Rochester Flash (1982), majd a Pennsylvania Stoners (1983) mezében. A Flashben zárta a pályafutását, a USL nevű ligában, 1984-ben.
Akárcsak Harsányi László, ő is pályára lépett a világhírű New York Cosmosban. Szerepelt a Fenerbahçe és a Boca Juniors elleni mérkőzésen is. Néhány név egykori külhoni csapattársai közül: Wim Jansen és Johan Cruyff (Washington), George Best (San José), Eusébio, Kű Lajos (Buffalo).
