Flamó, aki éhes volt a gólra
Horváth József (ismereteink szerint) 1890. szeptember 25-én született. Első csapata a Budapesti Sport Ifjak, a BSI volt, ez derül ki a később szintén válogatott Kőszegi György 1929-es visszaemlékezéséből:
„A rongylabda egyesületből kikerültem a Stefánia úti rendes sporttelepre. Megalakítottuk a rendes ifi csapatot, mely rendes labdával, rendes meccseket játszott. Köztünk volt: Hlavay Gyurka, Horváth Józsi (a »Flamó«), Nyúl Géza, aki a háborúban esett el szegény, egy ideig Bodnár Sanyi is, Késmárki Dudus, meg mások. Beneveztünk az ifjúsági bajnokságra és az első évben másodikok, a második évben pedig veretlenül elsők lettünk.”
A következő állomáshely már a BTC lett, mégpedig azok között, akik a piros-fehér klub (és a magyar futball) első nagy generációjának távozása, visszavonulása után átvették a stafétabotot. Horváth József rendkívüli tehetségét jelzi, hogy már 1906 áprilisában, mindössze 15 és fél évesen bemutatkozott a válogatottban. 1907. május 5-ig – bő egy év alatt – öt mérkőzésen öt gólt szerzett a nemzeti tizenegyben. 1907. április 7-én mesterhármast ért el a csehek ellen. Nem sokkal korábban írta róla a Sport-Világ: „Horváth József jobb összekötő, utóbb center csatár. Jelenleg legjobb egyéni játékosunk. Mint a BTC tagját, szintén negyedszer választották be az MLSz csapatába.”
Néhány hónappal később átlépett az MTK-ba, de krónikus derékbántalmai miatt nem tudott játszani. Visszatért a BTC-be, ahol 1916–1917-ben még játszott bajnoki mérkőzést, az 1920-as évek közepén pedig vezette a klub csapatának tréningjeit. „A Wesselényi utcai polgári iskolában még a kellemes hangzású Zwack névvel tisztelték a társai s csak egy prágai kiránduláson ragadt rá az a név, amely már a sporttörténelemben fel van jegyezve s ami a futballisták argotjában »éhes«-t jelent. A Schlosser előtti kor legnagyobb csatártehetsége volt Flammó. Kis növése ellenére is jól bírta a legerősebb tempót is. Tüneményes driblingjeit és trükkjeit senki sem tudta az ő idejében elsajátítani. Szédületes lövései voltak” – írta 1925 elején a Nemzeti Sport hasábjain Fodor Endre Horváth Józsefről.
Utána már szinte semmit sem tudni életéről, pályafutásról, csak annyit, hogy a Székesfővárosnál került alkalmazásba harmincas évei derekán. Öccse Németországban, a berlini Viktoriában (is) játszott.
