Három kiváló kapus a Vasasban
Horváth György Körmenden született 1929. március 7-én. Az 1940-es évek végén a zalaegerszegi vasutasklubban kezdett védeni, majd a fővárosba, a Vasashoz került. Ott azonban csak a harmadik számú kapusnak számított Bakó Béla és Turai István mögött, az 1949–1950-es idényben két mérkőzés jutott neki az élvonalban. (Érdekes, hogy pályafutásuk során mindhárman védtek az A-válogatottban.) A vasi kapus a következő nyáron visszatért megyéjébe, a Szombathelyi Lokomotivban, majd Törekvésben, végül Haladásban védett, 123 mérkőzésen. Ebből a klubból került be a válogatottba 1952. október 12-én, a csehszlovákok elleni találkozóra. Így festett a tizenegy névsora: Horváth – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Egresi, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor.
Óvtak miatta az FTC kupadöntője után
Pályafutása utolsó nagy szakaszát ifjúkora kedvenc egyesületénél, a Ferencvárosnál töltötte. 1957. augusztus 3-án, az első csapat ausztráliai túrája idején, a Ruch Chorzów elleni Esti Kupa-mérkőzésen mutatkozott be a Fradiban, Csepelen. Valójában a második csapatban. Aztán bekerült a legjobbak közé is: október 27-én éppen a Haladás ellen mutatkozott be az FTC kapusaként az NB I-ben. A zöld-fehéreknél 114 találkozón (köztük 66 bajnokin) szerepelt. 1958-ban megnyerte társaival az 1955–1956-os idényben elkezdett, majd halasztgatott Magyar Népköztársasági Kupát. Horváth a sorozat korábbi részében védett a Haladás színeiben is – emiatt óvott is a döntőbeli ellenfél, a Salgótarjáni BTC, eredmény nélkül. A kapus 1962–1963-ban bajnoki címet is nyert a Ferencvárossal, 1959–1960-ban ezüst-, 1957–1958-ban és 1961–1962-ben bronzérmes lett. Az 1962–1963-as idényben VVK-elődöntőbe jutott gárdának is tagja volt. Pályafutása befejezése után a budapesti Húsosnál, illetve a BVSC korosztályos csapatainál dolgozott edzőként. Budapesten hunyt el, 2010 karácsonyán.
