Horváth
Gábor

A Videoton történetében csupán két játékos, Karsay László és Végh Tibor játszott nála több mérkőzést az élvonalban. Horváth Gábor 1973-ban igazolt a klubhoz, amelyet rövid megszakításokkal haláláig szolgált. Balhátvédként alapembere volt az UEFA-kupa-döntős alakulatnak.

Születési hely
Kisláng
Születési idő
1959. márc. 20.
Halálának ideje
2019. szept. 17.
Halálának helye
Székesfehérvár
Becenév
Pera, Perás

Könnyedén semlegesítette Emilio Butragueñót

Horváth Gábor 1959. március 20-án született Kislángon. Ott kezdett futballozni, a helyi általános iskola csapatában. 1973-ban lett igazolt játékos, amikor a Videotonhoz került. A Vasvári Pál Gimnáziumban tanult, a testnevelő tanára, Lakos Pál először kapust akart belőle faragni, aztán védőt játszatott vele, majd középcsatárt. 1979-ben vitték fel az ifiből az első csapathoz, a balhátvéd posztjára állították. Lantos Mihály kezei alatt pallérozódott, aki az Aranycsapatban maga is ezt a szerepkört töltötte be. Horváth Gábor 1979. június 16. és 1991. június 15. között 317 élvonalbeli mérkőzésen öt gólt szerzett a Videoton játékosaként. Volt Nehru Kupa-győztes (a Videoton SC-vel, olimpiai válogatott néven, 1989), Magyar Népköztársasági Kupa-döntős (1981–1982), az NB I bronzérmese (1983–1984, 1984–1985), Képes Sport Kupa-győztes a teremben (1978), sőt, Intertotó Kupa-győztes is (1983, 1984), de legnagyobb sikere – neki és a klubnak is – az UEFA-kupa-döntőjébe jutás volt. Horváth Gábor az 1984–1985-ös UEFA-kupa-menetelés mind a tizenhárom állomásán szóhoz jutott, egyszer, Szarajevóban lecserélte Kovács Ferenc (Novath György állt be a helyére a 46. percben). A balhátvéd Madridban a korábbiaknál is emlékezetesebbet nyújtott, könnyedén semlegesítette a Keselyűnek becézett Emilio Butragueñót. 1987 őszére teljesen átalakult a Videoton-védelem, a két Disztl és Csuhay a Budapesti Honvédhoz került. Hátul ketten maradtak a „veteránok” közül, ő és Végh Tibor, a két szélsőhátvéd. Csapatkapitányként megadatott neki az élmény, hogy a távoli és varázslatos Indiában magasba emelhesse a Nehru Kupát.

Haláláig szolgálta a Vidit

1985. július 19-én Mezey György szövetségi kapitány kipróbálta a védőt a B-válogatottban, Tatabányán ikszelt (0–0) az együttes a Dunaszerdahellyel. Horváth Gábor egy félidőt kapott, aztán a helyére az újpesti Herédi Attila állt be. A fehérvári futballista az A-válogatottban sohasem kapott lehetőséget. Visszavonulása után, 1993-tól technikai igazgatóként szolgálta a Vidit, de 1998 augusztusának közepén váratlanul lemondott. Szeptemberben igent mondott az akkor Akasztón játszó Gázszer FC ajánlatára, tovább mélyítve a két egyesület között tátongó szakadékot. 2008. januárban dr. Mezey György hívására sportigazgatósági asszisztensként visszatért a Videotonba, 2011-ig töltötte be ezt a tisztséget. Dolgozott utánpótlás-edzőként és a női csapat edzőjeként is. A Vidi Múzeum megnyitása után annak vezetőjeként tevékenykedett haláláig. Fia, ifjabb Horváth Gábor a klub neveléseként nagyválogatottságig, bajnoki címig, kupagyőzelemig vitte.

Egyesületei

1973 — 1990
Videoton SC
Székesfehérvár
1990 — 1991
Videoton-Waltham SC
Székesfehérvár
1991 — 1992
FC Enzesfeld-Hirtenberg
Enzesfeld-Hirtenberg (Ausztria)
1992 — 1993
Velencetours FC
Agárd
1994 — 1996
Kirschlag
Kirchschlag in der Buckligen Welt (Ausztria)
Életrajz utolsó frissítése: 2026. 05. 23. 20:00