Bajnok és kupagyőztes a Genkkel
Horváth Ferenc 1973. május 6-án született Budapesten. Tízévesen igazolta le a Budapesti Honvéd. Bár az ifjúsági bajnokság gólkirálya lett 33 találattal, nem fért be az első csapat keretébe, csak a tartalékba, ezért ment el Székesfehérvárra. 1991-től az ottléte alatt rekordszámban nevet váltó Videoton-Waltham FC-ben futballozott, az év szeptember 7-én, az Újpest ellen játszott először az NB I-ben. 1996 nyaráig szerepelt a székesfehérvári klubban, első ottani korszakában. 1996-ban a Ferencvároshoz igazolt. 1996–1997-es bajnokságban 34 meccsen 14 gólt szerzett a hektikus évet záró, három edzőt elfogyasztó, 34 játékost foglalkoztató, két bajnoki elsőség után bronzérmesként záró FTC-ben. A következő idényben 28 mérkőzésen 13 gólt elérve – immár házi gólkirályként – ezüstéremhez segítette a Fradit. Utána Belgiumba igazolt, az 1998–1999-es belga bajnokságban hét meccsen háromszor talált a kapuba, aranyérmes lett a KRC Genkkel, noha egy súlyos lábtörés hónapokra kiiktatta a játékból. Klubjával 2000-ben elhódította a Belga Kupát. Csereként állt be a Standard Liège ellen 4–1-re megnyert döntőben, míg a csapat másik magyarja, Brockhauser István végig a pályán volt, sőt bravúrosan védett.
Kupasikerek Izraelben
2000 nyarán félmillió euróért az Energie Cottbushoz került, az összeg még 2006-ban is rekordnak számított a keletnémet egyesületnél. Az akkor a Bundesliga 1-ben szereplő alakulathoz szerződését utóbb nagy hibának minősítette: „Fél évet sem töltöttem náluk, kilenc bajnoki összecsapáson játszottam, kétszer voltam kezdő. Gólt nem lőttem, egyedül kószáltam elöl, a félpályán alig mentünk át. Menni akartam, nem éreztem jól magam a német bajnokságban.” Pedig magyarok vették körül a mindennapokban: Sebők Vilmos, Mátyus János, illetve a tiszteletbeli honfitárs, Vasile Miriuţă is az egyesület tagja volt. 1996. április 24-én Csank János szövetségi kapitánynál debütált az A-válogatottban, 2–0-ra veszített együttesünk Ausztriával szemben a Népstadionban. 2001. szeptember 5-ig 32-szer szerepelt a nemzeti tizenegyben, amelynek képviseletében 11 találatot ért el. 2000 őszének derekán egymillió márkáért megvette a Maccabi Tel-Aviv. Az első szezonban 27 mérkőzésen hét, a másodikban 16 meccsen egy gólt szerzett. 2001 májusában újabb külföldi kupadöntőt nyert csereként beállva: a Maccabi Tel-Aviv 3–0-ra legyőzte a Maccabi Petah Tikvát. A sárga-kékek a következő idényben megvédték címüket (tizenegyesekkel nyertek a fináléban a Maccabi Haifa ellen), utóbbi találkozón azonban Horváth Ferenc nem lépett pályára. 2002 nyarán az Újpest FC-hez tért haza. 29 mérkőzésen 13 gólt szerzett, de a lila-fehér szurkolókkal nem volt jóban, nem tudták elfelejteni ferencvárosi múltját.
Légiós Spanyolországban, Portugáliában, Skóciában
2003 nyarának végén újra külföldre, az UD Almeríába igazolt, szeptember 20. és december 17. között öt mérkőzésen csupán 150 percet játszott a spanyol második vonalban. 2004 elején – szezon közben – a portugál második ligás UD Estoril Praia ajánlatát fogadta el, és az első meccsén betalált az SC Salgueiros kapujába. Megnyerte csapatával a második osztályt és feljutott vele. Hosszabbítani akartak vele, de ő nem maradt a Lisszabon környéki egyesületnél, mivel az utolsó három hónapban nem kapott fizetést. Visszajött az FC Fehérvárhoz, november 30-ig kötött szerződést, és úgy állapodott meg a vezetőséggel, hogy csak meccsprémiumot utalnak a számlájára. Erre fél éven keresztül nem látott egy fityinget sem, így a pénztelenség elől télen Skóciába „menekült”. 2005 tavaszán az első ligás Livingston mezében tizenhárom összecsapáson négyszer volt eredményes. Bent is maradt a társulat a három magyarjával (Kriston Attila és Vincze Gábor volt a további kettő), ám a vezetőség csak az utóbbit marasztalta a trióból, mivel radikális fiatalításba fogott. Horváth Ferenc 2005 nyarán a DVTK-hoz került. Noha meggyőzően teljesített Diósgyőrben (13 mérkőzés, 8 gól), ott sem állapodott meg, újból költöznie kellett. A vezetők megkérték, inkább menjen el, mert nem tudják a bérét folyósítani.
Magyar Kupa-győzelem a Fehérvárral
Az FC Fehérvárhoz írt alá. A szezon hajrájára érkezett, ám négy mérkőzésen – dzsókerként beállva – szerzett három gólt. Az idény során Magyar Kupát nyert az Üllői úton. (Ez az egyetlen aranyérem, amit itthon begyűjtött.) A Vasas elleni finálé 107. percében lépett pályára, a tizenegyespárbajban nem rúgott. 2007 tavaszán „kettős életet élt”, egyszerre volt az FC Fehérvár labdarúgója és az U18-as csapat edzője. További állomáshelyei voltak még futballistaként: Paksi FC, Baniyas FC, Lombard Pápa Termál, SC Ostbahn XI Wien, SV Markt Sankt Martin.
Edzőként a következő klubok kispadjain ült: FC Fehérvár (U18), Vecsési FC, Szigetszentmiklósi TK, Kecskeméti TE, MVM Paksi FC, Győri ETO, Szigetszentmiklósi TK, Videoton FC, Diósgyőri VTK, Balmazújváros, Haladás, Bp. Honvéd, Dunaújváros, Mezőőrs. A Videotonnal az NB I ezüstérmese lett 2016-ban. Eközben futsalozott is egy ideig, a Dunakeszi Kinizsi együttesének volt a csapatkapitánya.
