Hétévesen visszavonult, de szerencsére újrakezdte
Horváth András 1980. augusztus 6-án született Szombathelyen. 1995 nyarán, amikor a Haladás hároméves szerződést kötött vele, a Vas Népe így foglalta össze addigi pályafutását: „Édesapja, Horváth Zoltán a Tanárképző NB II-es kézis lányainak edzője. De a sport iránt végletekig rajongó nagypapa, Dobránszky Gyula kalauzolta az élet rejtelmeiben a tapasztalatlan hétéves ifjút a futballpályák világába. Nos, igyekezete eleinte hiábavalónak bizonyult. Andriska két hónapnyi edzés után úgy döntött, hogy puff, unja, neki ennyi elég volt a labdarúgás nevezetű sportágból. Újabb impulzus az általános iskola negyedik osztályában érte a sihedert. Visszacsábították a focipályák környékére! Derékhadnyi edző istápolása után (Szarka Zoltán, Varga János, Szöllősi Emil, Nagy Mihály, Nagy László, Mitterstiller Csaba) a fiú nyártól, a nagycsapat edzésein bizonyíthatja, hogy gyermekkori hóbort volt csupán a csukát szögre akasztani. Saját elmondása szerint régebben a centerhalf és az irányító-középpályás posztján riogatta a jobb sorsra érdemes ellenfeleket, de manapság – változnak az idők – Fodor Sándor leginkább a balbekk és a baloldali középpályás magasságában szorít neki helyet.”
Bombagól az osztrákok ellen
1995. augusztus 5-én, egy nappal a 15. születésnapja előtt bemutatkozott az NB I-ben. 2002-ig játszott anyaegyesületében, a többször is nevet váltó Haladásban, majd Sopronba igazolt. Ott érte el pályafutása csúcspontját, 2005-ben Magyar Kupa-győztes lett, 2006. augusztus 16-án bombagóllal mutatkozott be a válogatottban, az osztrákok elleni 2–1-es mérkőzésen. Szeptember 2-án még egyszer játszott a meggypiros mezben, a norvégok ellen (1–4). Sopronból Olaszországba, a Serie C-ben szereplő Gallipoli Calcióhoz igazolt. 2008 szeptemberében hazatért, előbb a ZTE-ben, majd újra a Haladásban, végül a Soproni VSE színeiben játszott. 2015-ben visszavonult, de 2019 és 2022 között újra játszott a Vas megyei bajnokságban.
