Harmincon túl debütált a válogatottban
Hönich Lajos 1887. szeptember 25-én született Budapesten, Óbudán. A sok tekintetben irányadó, de a születési években gyakran egy évet tévedő Alberttől Zsákig című könyv, illetve az Antal Zoltán, Hoffer József szerzőpáros 1892-t jelölt meg, amit hihetővé tenne az 1918-as válogatottbeli szereplés – ritkán debütált akkoriban valaki 31 évesen a legjobbak között. Ám fellelhető (a magyarfutball.hu is rátalált) a futballista keresztelésének dokumentuma, ami egyértelművé teszi az 1887-es dátumot és édesanyja, Paulheim Matild nevét. Az ő halálának dátuma is megtalálható (1918. november 21.) a vonatkozó internetes adatbázisban, így összekapcsolható a Sporthírlap 1918 decemberének elején megjelent hírével: „Súlyos csapás érte Hönich Lajost, a III. ker. TVE régi első csapatbeli játékosát, édesanyjának elhunytával.”
Hönich, fivéreivel együtt, már a 20. század első évtizedében játszott az óbudai csapatban, miközben nagyon sikeresen atletizált is, elsősorban a középtávokat futva. A futballpályán, egyébként testvérével, Henrikkel együtt, pillére volt annak a gárdának, amely 1911 tavaszán, a klub történetében először, kiharcolta az első osztályba jutást. A csatárposztokon 1920-ig játszott a torna- és vívóegyletben, 1918-ban Svájc ellen lépett pályára a válogatottban. A 33. születésnapjához közeledve átlépett az Ékszerészekhez, de ott csak 1922-ig játszott, a második osztályban. 1923-ban játékosként is visszatért a III. kerülethez, ahol már 1920-ban intézői feladatot is ellátott. Néhányszor még játszott, de már főleg sportvezetőként segítette a klubot. Az 1930-as évek elején megpróbálta feltámasztani az Ékszerészek futballszakosztályát, sikertelenül.
