A Szelestei utcai Vénusz
Holzbauer József 1900. július 22-én született Szombathelyen. Pályafutása első tíz évéről így számolt be a Nemzeti Sport által 1927-ben kiadott „100-as könyve”:
„1916-ban, a háború kellős közepén, az SzSE-pályán annyira megfogyatkozott a legények száma, hogy az egyik tréningen nem akadt elég játékos. Balszélső hiányzott s a tréninget néző Holzbauer ugrott be – csak úgy civilben. Kitűnően játszott az ismeretlen, aki eddig a Szelestei utcában a »Vénusz«-nak volt a szemefénye s vasárnap, a budapesti »33« ellen már ő állott az SzSE csatársor balszélén. Állandó és népszerű tagja lett a csapatnak, a kistermetű, vékonydongájú »Bozse« egészen 1918-ig, amikor is, mint telefonszerelő, Ostfiasszonyfára került. 1919 őszén került vissza Szombathelyre s mivel az SzSE-hez nem tudott soha hozzámelegedni, a SzAK-ba lépett, ahol pedig csak a második csapathoz került. Ez évben történt, hogy a SzAK centere, Hlozhoffer, megsérült s a bécsi Cricketter elleni mérkőzésen Holzbauer helyettesítette. A próba jól sikerült, Bozse kiváló centernek bizonyult s ettől kezdve ő dirigálta az akkoriban félelmetes SzAK támadósort. Csapata sorozatosan nyeri a kerületi bajnokságot, háromszor vívja ki a legjobb vidéki csapat címet, országos bajnoki döntőkön szerepel, Holzbauer pedig állandó kerületi válogatott. Tizenötször képviseli Nyugatot, majd az 1925. évi északi túrán, július 19-én a nemzeti válogatott centere a lengyelek ellen. Azóta ötször húzta fel a címeres trikót s többször képviselte a magyar színeket városközi és más alkalmi válogatott meccsen. A professzionizmus bevezetése óta a Sabaria tagja. Csapatának 1926/27. évi téli túráján, Portugáliában meghült s betegen tért haza. Betegsége hosszú kúrát igényelt s ettől kezdve az egész szezonban alig szerepelt. Nőtlen, elektrotechnikai műhelye van Szombathelyen.”
Megelőzte a korát: Szombathelyről átjárt Burgenlandba
1931-ben összekülönbözött a Sabaria vezetőivel és visszavonult, mint mondta, édesanyja is ezt parancsolta neki. Elfogadott egy civil állást a burgenlandi Felsőőrben (Oberwart), ahol edzőként azért maradt némi kapcsolata a futballal. 1931 nyarán hazatért, játszott újra néhány meccset a Sabariában, utána a Szombathelyi FC edzője lett, majd rövid ideig a Zalaegerszegi MOVE futballistáival foglalkozott (sőt, időnként beszállt játszani is), majd elszakadt a futballtól, de 1947-ben a Barátság SZAK edzőjeként visszatért. 1952-től az Általános Villamossági Ktsz. megbecsült dolgozója volt, nyugdíjazásáig.
