Holits

Ödön

Holits Ödön először, mint a MUE labdarúgója lett ismert. 1903-ban 16 és fél évesen már a magyar válogatott kapusaként lépett pályára Ausztria ellen. 1903 és 1905 között összesen négyszer szerepelt a magyar válogatottban. Holits volt az első magyar kapus, aki szükség esetén vetődött a labda után. 1906-ban egyesületet váltott és az MTK-ba szerződött, ahol már inkább középcsatárt játszott. Új egyesületével 1908-ban bajnoki címet szerzett.

Azonban nem csak labdarúgóként volt ismert. Új egyesületében atletizált is, elsősorban távol- és magasugrásban versenyzett. Távolugrásban 1909-ben országos bajnoki címet szerzett és egy évvel korábban részt vett a londoni olimpián, ahol ebben a versenyszámban a 14. helyen végzett.

Sportpályafutása befejezése után testnevelő tanárként sokat foglalkozott a labdarúgás és az atlétika elméleti kérdéseivel és az első magyarországi edzők egyike volt. Mint atlétika tréner az MTK-nál maradt, labdarúgó-edzői pályafutását viszont a MAFC csapatánál kezdte. 1922 és 1924 között az Újpesti TE edzőjeként egy-egy második és harmadik helyezést ért el a bajnokságban. Eközben Kiss Gyula szövetségi kapitány mellett a válogatottnál is edzőként tevékenykedett és így tagja volt az 1924. évi párizsi olimpián részt vevő küldöttségnek. A végső győzelemre is esélyesnek tartott válogatott az egyiptomi válogatott ellen 3:0-s vereséget szenvedett és kiesett a további küzdelmekből, ami után Kiss Gyula lemondott. A csapatnak még volt egy barátságos mérkőzése a hazai, francia csapattal. Ezen az egy mérkőzésen Holits szövetségi kapitányként irányította a válogatottat. Az 1925/1926-os idényben ismét az Újpest vezetőedzője lett. Ezt követően dolgozott a Nemzeti SC csapatánál is. 1923-ban, 1924-ben és 1928-ban a magyar bajnokságok szünetében dolgozott Svájcban is. 1936-ban jelent meg Holits Ödön és Mamusich Mihály dr., a kor híres futballszakértőinek könyve, a „Hogyan futballozzunk?". A második világháború után már csak testnevelőtanárként dolgozott.