A Vasas első klasszis balszélsője
Himmer Rezső Gyömrőn született 1900. május 14-én. A Vasasoknál kezdett futballozni 1916-ban, 1919-ben került az első csapatba. Attól kezdve közel tíz éven keresztül szolgálta a piros-kékeket. 1921-ben két klubtársa, Rákosi György és Szentmiklóssy Béla társaságában elígérkeztek Ungvárra, de meggondolták magukat, maradtak a Vasasoknál, 1922-ben megint külföldre akart menni, de szerencséjére maradt, utána került be a válogatottba, a németek, majd a finnek elleni idegenbeli mérkőzésre. 1919 és 1926 között a Vasassal hét szezont játszott végig az élvonalban. A klub élvonalbeli tagságának tizedik évfordulója után készített statisztikákban az alábbi tizenegyet állították össze a legtöbbet játszókból: Nyerges János (84 mérkőzés) – Zatykó Ferenc (120), Szenyi István (93) – Reiner István (61), Gottlieb Jenő (134), Tomecskó József (68) – Katzer Mihály (148), Takács II József (106), Jelinek Tivadar (157), Szentmiklóssy Béla (115), Himmer Rezső (114).
„A hajdan híres, válogatott játékosokból álló Vasas-csatársor, a Katzer, Takács II., Jelinek, Szentmiklóssy, Himmer összetételű ötösfogat balszélsője technikás, gyors, szemfüles, de gyenge fizikumú labdarúgó volt. A stílusosan és eredményesen játszó piros-kék támadósorban erényei jól érvényesültek. A válogatottban azonban törékeny testalkata nagy hátrányt jelentett” – jellemezte őt Antal Zoltán és Hoffer József az Alberttől Zsákig című könyvben.
A profizmus bevezetése után is maradt a Vasasnál, majd fővárosi pályafutását a Budai 11-ben zárta le. Rövid ideig a bécsi Brigittenauer AC tagja volt, de ott végül nem játszott. Utána a Vajdaságban, Apatinban, a Tri zvezde, Három csillag nevű csapatot edzette, sőt játszott is, mégpedig nagyon gólerősen. 1932-ben Gyulára került játékos-edzőnek, a Gyulai TK-ban játszott. A háború után onnan hurcolták el „málenkij robotra” a szovjetek. 1943-ban még szerepelt az edzők névsorában. A dokumentumok szerint 34 hónapi raboskodás után Máramarosszigetén hunyt el 1947-ben.
