Törőcsik és Fekete mellett játszott jobbszélsőt
Jánoshalmán született 1959. január másodikán, de a pályafutását az Újpesti Dózsában kezdte. Tizenhárom évesen már a lila-fehérek játékosa volt, ott járta végig a „szamárlétrát”. A serdülő III-ban kezdte, és a felnőtt „fakóig” jutott. 1979 májusában a lila-fehérek kölcsön adták az NB II-es Ganz-MAVAG-nak, hogy rendszeres játéklehetőséghez jusson. Egyetlen idény után visszatért a Megyeri útra. 1980. augusztus 13-án, a Rába ETO ellen mutatkozott be az NB I-ben, a Kollár – Kolár, Dunai III, Kardos, Tóth József – Kovács Béla, Nagy László, Tóth András – Herédi, Törőcsik, Fekete kezdőtizenegy tagjaként. Jobbszélsőként. Egy idő után hátrább vezényelték, a középpályára, már első idénye egy részében a pálya közepén játszott. Az 1980–1981-es szezonban 26, a következőben 32, az 1982–1983-asban 19 mérkőzésen játszott. A Dózsa átmeneti időszakot élt meg, a bajnokságban nem volt esélye a dobogós helyek valamelyikére, ellenben a Magyar Népköztársasági Kupában kétszer is nyerni tudott. Herédi Attila 1982-ben és 1983-ban is tagja volt a döntőkben előbb Szekszárdon a Videoton, majd a Népstadionban a Bp. Honvéd ellen győztes együttesnek. A székesfehérváriak ellen végigjátszotta a mérkőzést, a kispestiekkel szemben csak az utolsó hét percre szállt be. Az újpestiek akkoriban vitézkedtek a nemzetközi porondon is, Herédi Atila hol jobbhátvédet, hol belső védőt, hol jobbfedezetet játszott. Olyan meccsek részese volt, mint az IFK Göteborg és az Aberdeen elleni két, valamint az AEK Athén és a Real Madrid elleni egy-egy találkozó.
Nyolcvan százalékos mérleg a válogatottban
A Dózsa profitált a játékos sokoldalúságából, de ő nem biztos, hogy jól járt azzal, hogy nincsen „igazi” posztja. Amikor Göröcs János lett a lila-fehérek vezetőedzője, felvetődött benne a gondolat, hogy egykori ifijátékosát, Herédi Attilát előreküldi középcsatárnak. Aztán letett róla, úgy vélte, az egyre érettebb futballozó játékos védekező középpályásként még nagyobb hasznára lehet a csapatnak. Herédi talán szívesebben játszott volna a jobb oldalon, szélsőszerűn rohamozva, de elfogadta, hogy ott futballozik, ahova az edzője állítja.
S egyáltalán nem biztos, hogy ha más ponton szerepel, akkor is bekerült volna a nyolcvanas évek közepén a nemzeti tizenegybe. 1985. december 9-én, Irapuatóban, Dél-Korea ellen mutatkozott be az A-válogatottban, majd játszott 1986 februárjában, Ázsia válogatottja ellen Dohában is. A harmadik mérkőzése ellenben – miután gerincoperációja miatt az utolsó pillanatban kimaradt a Mexikóba induló keretből – már csak a Mundial utáni, 1987. szeptemberi, lengyelek elleni Eb-selejtező volt. Utoljára, s egyben ötödször 1988. március 16-án, a törökök ellen lépett pályára az A-válogatotttban. Győztes meccsen, mint ahogy remek a válogatottbeli mérlege: öt találkozóból négy győzelem, nyolcvanszázalékos teljesítmény!
Finnországba ment légiósnak
1987-ben, pályafutása legjobb évében ismét az MNK győztese lett. A döntőt a Pécsi MSC ellen nyerték meg a lila-fehérek, Székesfehérváron. Az esztendő végén az MLSZ az Év játékosának választotta. 1987 tavaszán bajnoki ezüstérmet nyert, a következő esztendőben bronzérmes lett, majd az 1989-1990-as idény utolsó fordulójában bajnoki címmel koronázta meg a pályafutását, igaz, hogy az aranyidényben csupán két mérkőzésen játszott, mindkétszer a Tatabányai Bányász ellen. 1990-ben külföldre szerződött, a finnországi Valkaekoskiban, a Haka csapatában futballozott. (Korábban érdeklődött iránta a holland Den Haag is, de abból nem lett semmi. A finnországi szerződés időtartama alatt a Hargita kölcsönjátékosa is volt egy hónapig) Ausztriában zárta le a pályafutását.
Részese volt az Újpest legutóbbi bajnoki címének
Pályafutása befejezése óta főleg edzői munkát végez, volt az UTE pályaedzője (1997–2000, 1998-ban részese volt a lila-fehérek eddigi utolsó bajnoki címének), a Videoton pályaedzője (2001–2002), dirigálta a Nyíregyháza Spartacust (2003–2004), újra az Újpest pályaedzője volt (2008), irányította a Vecsést (2009–2010), a Tatabányát (2010–2011), a Pápa pályaedzője volt (2011–2012), megfordult a Jászapátinál (2013), a Vác utánpótlás-csapatánál, majd Maglódon (2015), az utóbbi időben pedig a Vasas Kubala Akadémia egyik scoutja. Emellett az MLSZ egyik ellenőre.