„A külföld bizalma oly nagy volt iránta”
Herczog Ede a Burgenland területén lévő Pecsenyéden született 1880. augusztus 25-én. Bár kora szerint egyike lehetett volna a magyar labdarúgás első játékosainak, érdeklődése már a kezdetekkor inkább a játékvezetés felé fordult. Ő volt az első vizsgázott bíró, tízéves jubileumán, 1911-ben írta róla a Sport-Világ:
„Tíz éve lett, hogy mint első vizsgázott bíró, Magyarországon labdarúgó-mérkőzést vezetett. 1901. márc. 3-án az akkor oly népszerű BTC–MFC II. mérkőzésben bíráskodott. Már akkor kimutatta rátermettségét, mert a BTC a rákövetkező nemzetközi mérkőzésén, melyet a genfi Servette ellen játszott, őt választotta bíróul. Azóta a legtöbb fontos nemzetközi mérkőzést ő vezette. A bíráskodás terén szerzett jó hírneve Ausztriába is elterjedt. Az utóbbi években a legfontosabb osztrák nemzetközi mérkőzésekre őt kérték fel bíróul. Bécs–Berlin válogatottjainak mérkőzését egymásután három ízben vezette. Az osztrák és angol válogatott mérkőzésen szintén ő bíráskodott. A külföld bizalma oly nagy volt iránta, hogy az osztrákok őt fogadták el még a magyar válogatottak elleni mérkőzésen is bíróul. De nemcsak Bécsben, hanem Prágában is ismételten bíráskodott. Képességeit az angolok is elismerték. Annakidején, midőn a Casualsok ellen bíráskodott, a Casuals vezetője egy angol lapban oda nyilatkozott, hogy a látottak közt Herczogot tartja a legjobb bírónak. A MLSz-ben hat évig működött, mint a bírák-bizottságának a tagja. Herczog a MASz athletikai szakosztályának is tagja, a MASz handicapere és a MASz bajnoki meetingjének állandóan startereként szerepel.”
Két kapitánysága között harcolt a világháborúban
A népszerű hetilap azon is kesergett akkoriban, hogy Herczogot elveszti a bírói kar – mert „az MLSz megkínálta a szövetségi kapitánysággal”. Herczog Ede 1911 és 1914 között, valamint 1916–1917-ben működött szövetségi kapitányként, összesen 31 mérkőzésen. A két időszakasz között harcolt a világháborúban, a 29. honvéd gyalogezrednél, „a déli harctéren, mint népfölkelőhadnagy”. Vele nyerte meg a magyar válogatott a Rudolf Wagnerről elnevezett sorozatot, valamint az 1912-es stockholmi olimpia Vígaszdíját is.
Az 1920-as évek elején Bécsben nősült meg, néhány éven keresztül ott élt, miközben még aktivizálta magát a nemzetközi játékvezetői életben, bábáskodott a bírók világszövetségének megalapításánál is. Miután 1923-ban visszaköltözött Budapestre, így írt róla a Sporthírlap:
„Herczog Ede: Internacionális bíró, akinek bírói kvalitásairól a külföld talán még nagyobb véleménnyel van, mint a magyar sporttársadalom. Legdúsabb aratása az 1912-ik esztendő volt, amikor a stockholmi olimpiászon számos nemzetek közötti mérkőzést vezetett. Az utóbbi években a külföldön tartózkodott, de most, hogy hazajött, ismét élénk szerepet visz a bírák testületi életében, sőt talán még arra is kerekedik majd kedve, hogy újra bíráskodni fog. Jól tenné, ifjabb bírói generációnk legalább a mestertől tanulhatná el a mesterséget.”
1953. szeptember 14-én a Korányi kórházban hunyt el, tüdő TBC, keringési elégtelenség következtében.
