„Gyerekkorom óta fradista vagyok”
Henni Géza 1926. július 15-én született Szarvason. 1941 és 1944 között a Kiskunhalasi MOVE együttesében védett. 1944 őszén az amatőr FTC-hez szerződött. 1945 őszén mutatkozott be a zöld-fehérek nagycsapatában, öt bajnokin védett, mert akkortájban még Csikós Gyula volt az első számú kapus. Ám Henni az 1946–1947-es szezontól a távozásáig már alig-alig adta át a posztját másnak. Magáról így vallott 1947 decemberében:
„Huszonegy éves vagyok, a TF hallgatója. Néhány évvel ezelőtt az Üllői úti pályán Dél-Magyarország ifjúsági csapatában védtem, akkor több egyesület vezetőjének a szeme megakadt rajtam. Úgy volt, hogy a Kispesthez kerülök, amikor a Ferencvárostól levelet kaptam, hogy jelentkezzem próbajátékra. Majd kiugrottam a bőrömből, hiszen gyerekkorom óta fradista vagyok. A Fradiban aztán bizony sokáig csak Csikós tartalékja voltam. Már úgy volt, hogy megkérem a Ferencváros vezetőit, engedjenek el máshová, mert kezdett unalmassá válni a várakozás. Hála Istennek, erre nem került sor.”
A Főiskolai Világbajnokság győztese is lett
Az 1947–1948-as idényben majdnem bajnok lett a zöld-fehérekkel, akadt olyan vélemény, hogy rajta úszott el a bajnoki cím a Csepel elleni, valójában az elsőségről döntő mérkőzésen. Egy évvel később viszont megnyerte az 1948–1949-es bajnokságot. Csupán két bajnokit hagyott ki az idényben. Az addigra már A-válogatott kapus (1948 és 1953 között 16-szor szerepelt a nagyválogatottban, amellyel 1953-ban megnyerte a közép-európai válogatottak számára kiírt Európa Kupát) a bajnoki arany mellé a Főiskolai Világbajnokság-győztes (FVB) is lett 1949-ben. (Henni Géza 1949 márciusában egyike volt a külföldre szökésüket szervező válogatott futballistáknak. Ugyan nem zárták ki a klubból, mint Kérit és Mészárost, de az egyesület fegyelmi bizottsága megdorgálta. Egy hónappal később, egy vacsorán Sebes Gusztáv elmondta a csehszlovákok elleni, április 19-i, 5:2-es vereségről beszélve, hogy a válogatott csapatot nem tudta úgy összeállítani, ahogyan eleinte tervezte, megakadályozta ebben annak a néhány játékosnak a meggondolatlansága, akik külföldre akartak szökni. Sebes neveket nem említett, de hozzátette: „Emiatt a Ferencvárosból sem vehettem számításba két játékost.” Azt is közölte, hogy reméli, a játékosok levonták a tanulságot, az MLSZ pedig hozzájárult ahhoz, hogy az osztrákok ellen már a megtévedtek is játsszanak. A Népsport 1949. április 22-i száma szerint Henni akkor felállt, és Czibor és a maga nevében megköszönte a bizalmat, „amelyet az MLSZ és Sebes elvtárs tanúsított” velük szemben.
Második karrier az Egyesült Államokban
A következő évadban (1949–1950) ezüstérmet szerzett az időközben már az ÉDOSZ SE nevet kapott gárda. Henni Géza 1950-ig védett a klubban, aztán át kellett mennie a Budapesti Dózsába. Az egyfordulós bajnokságban, 1950 őszén bronzérmet harcolt ki a lilákkal, valamennyi találkozójukon ő őrizte a hálójukat. 1955-ig játszott Újpesten, utána távozott. Erről nyilatkozta:
„[…] az a tudat is zavart, hogy szerintem túl sok játékos volt a Dózsában, és nem nyílt alkalom arra, hogy bármilyen összetételben is összeszokjunk. A rendőrség kötelékéből megváltam, s elsősorban újra mint testnevelő tanár szeretném szolgálni a magyar sportot. Remélem, új egyesületemben azt fogom nyújtani, amit a szurkolók várnak tőlem.”
Itthon már nem védett egyesületben. 1956 decemberében az Egyesült Államokba távozott. 1957 áprilisától a New York Hungária hálóját őrizte 1962-ig, akkor megnyerte honfitársaival a US National Open Challenge-et. 1962 és 1965 között a Nagy Alma magyarjainak klubja edzőjeként tevékenykedett. 1967-ben irányította az Egyesült Államok válogatottját, illetve az 1968-ban és 1969-ben a Houston Stars (NASL) gárdáját. 1969-től közel két évtizeden át a Rhode Island-i egyetem trénereként dolgozott.
Henni Géza a floridai Sarasotában hunyt el 2014. április 7-én.
