Szép karrier Csehszlovákiában
Harangozó Sándor Koretz családnéven született Kispesten, 1913. február 5-én. Az MTK-ban kezdett futballozni, az amatőrök között maradva is helyet kapott néhányszor a profi Hungáriában. Onnan igazolt Losoncra. (A kék-fehéreknél egy ideig a Konrád magyarosított néven is szerepelt.) Egy idény múltán Teplicére igazolt, aztán a prágai Bohemiansban futballozott. 1937 elején hazatért, a Szeged FC-ben futballozott, egészen 1940-ig. Akkor egyetlen idényre Csepelre, a Weiss Manfréd FC-hez ment, majd visszatérve a Tisza partjára, Szegeden zárta le a karrierjét, már jóval a II. világháború vége után.
„Harangozó Sándor, avagy »Huru« nevét gömbölyű alakja után kapta. A legtechnikásabb játékos, aki valaha Szeged csapatában játszott. Két szenvedélye van: a kártya és a beszéd. Nem múlik el mérkőzés, hogy valamelyik társával össze ne szólalkozna. Újabban büntetés terhe mellett nem szabad neki megmukkanni a mérkőzéseken” – így jellemezte az egyszeres válogatott csatárt szegedi klubtársa, dr. Pálinkás József.
A neve egybeforrt a Szeged FC-vel
Thékes István írta róla nekrológjában, a Délmagyarország hasábjain:
„Neve egybeforrt a Közép-Európa-szerte ismert Szeged FC-vel, amely sikert sikerre halmozott, az 1941–42. évi bajnokságban a harmadik helyen végzett. Tóth György a kapuban. Baróti és Lakat a fedezetsorban, az ellenfél kapuját pedig a Bognár, Harangozó, Kalmár, Toldi, Nagy A. összetételű támadósor rohamozta. Mehetett rosszul a játék? A népszerű Huru a jogutód SZAK-ban is játszott, majd Csepelre tette át működése színhelyét. A Csepel tagjaként két alkalommal a válogatott címeres mezét is magára öltötte. Harangozót munkabírása mellett, szinte tökéletes technikája és utolérhetetlen cselezőkészsége emelte a legjobbak közé. A felszabadulás után ismét, visszatért a Tisza-partjára […] Gazdag tapasztalatát edzőként kamatoztatta, előbb Szegeden, majd Orosházán és Mezőhegyesen.”
