A Vasas ellen debütált az élvonalban
Halmosi Zoltán 1947. június 28-án született a Vas megyei Bozzaiban. Az ipari tanulók csapatában (Szombathelyi Mezőgépgyár) kezdett el futballozni, miközben az iskolában hegesztőnek tanult. 1963-ban a Haladás ifjúsági együttesében folytatta, ahol balösszekötőt vagy balszélsőt játszott. 1965. június 20-án szerepelt először a zöld-fehérek első csapatában, 1:0-ra nyertek a Székesfehérvári Vasas ellen az NB I B-ben. 1967. március 9-én debütált a legmagasabb osztályban, a Vasas ellen 2:1-re elveszített meccsen, jobbszélsőként a hazaiak szépítő találata a nevéhez fűződött. Egyszer azt mesélte:
Falusi gyerekként korán jutott nekem is munka, nem is rossz, a teheneket őriztem. De azért jutott idő másra is, rengeteget futballoztunk, pecáztunk, meg, ha az idő megengedte, fürödtünk a Borza-patakban. Néha annyira belemelegedtem a játékba, hogy a tehenek nélkülem mentek haza. Szerencsére hazataláltak.
“„
Az MNK-döntőbe jutás volt a legnagyobb klubsikere
Állandósította a helyét a Haladásban, mígnem 1972-ben három évre eltiltották. A Komló elleni hazai bajnoki (2–3) lefújását követően dühében ülepen billentette az egyik asszisztenst. Egy évet töltött le a büntetéséből – csapata akkor a második vonalban szerepelt –, utána visszakapta a játékjogát. 1975. május 1-jén Magyar Népköztársasági Kupa-döntőt vívott a Szombathellyel a Népstadionban. Izgalmas, fordulatos meccsen győzött 3–2-re az Újpesti Dózsa a zöld-fehérek ellen. Mivel a lilák akkor megnyerték a bajnokságot is, és a BEK-ben indultak, a dunántúli vasutasok kiléphettek a nemzetközi porondra. 1975. szeptember 17-én (18 000 drukkerük előtt) 7–0-ra legázolták az FC Vallettát, az utolsó góljukat Halmosi lőtte a máltaiak kapujába. A kinti 1–1 után következhetett a Sturm Graz. Stájerországban 2–0-ra győztek a házigazdák, a Rohonci úton 1–1 született, így a fekete-fehérek jutottak tovább. Halmosi Zoltán mind a négy KEK-találkozón kezdő volt.
Vb-színvonalon futballozott
Az A-válogatottban 1969-ben, a dánok elleni győztes világbajnoki selejtezőn játszott először (3:0). A következő selejtezőn, az írek ellenin ő szerezte meg a vezetést a 30. percben (4:0). Az 1970-es világbajnokság után nagy bókot kapott. Hidegkuti Nándor az edzői kart képviselve, kinn járt Mexikóban. Utána azt nyilatkozta, hogy a magyar játékosok közül Bene, Halmosi, Páncsics és esetleg Fazekas vehette volna fel a versenyt a legjobb külföldiekkel. 1974. december 4-én szerepelt utoljára az A-válogatottban, amelyben összesen tizenegyszer szerepelt.
Második karrier Burgenlandban
1981. június 20-ig játszott a szombathelyi klubban. 306 élvonalbeli mérkőzésén tizenkilencszer talált a hálóba. A hazai pályafutását ausztriai vendégmunka követte, alacsonyabb ligás burgenlandi alakulatokban légióskodott: SV Oberwart (1982–1985), SV Rechnitz (1985–1986), SV Zuberbach (1986–1988), SC Pinkafeld (1988–1989), UFC Unterwart (1989–1992). Bevallása szerint jobban keresett a „sógorok” harmadik divíziójában, mint itthon az elitben. Még 1978-ban középfokú labdarúgóedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán, adott volt tehát a feladat, amatőr osztrák gárdákat trenírozni: SV Sankt Johann in der Haide (1993–1995), Retschlag (1995-1997), Sachendorf (1997–2000), SV Badersdorf (2000–2004), ASK Miedlingsdorf (2004–2005), SpVgg Lackendorf (2005–2006). Közben ellátta a Haladás-stadion gondnoki tisztét is. 2007. június 22-én az alig háromszáz lelkes település, Bozzai díszpolgárává avatták. (www.bozzai.hu)
Mindkét fiából (Zoltán, Péter) első osztályú futballista lett, utóbbi harmincötszörös nagyválogatott.