Családi örökség
Halmosi Péter 1979. szeptember 25-én született Szombathelyen. Igazi sportcsalád tagja, édesapja, idősebb Halmosi Zoltán 11-szer játszott az A-válogatottban. Édesanyja, Séfer Rozália válogatott atléta volt. A bátyja, a tragikusan fiatalon elhunyt ifjabbik Zoltán maga is játszott az élvonalban. Péter ikertestvére, Erika testnevelőtanár. A családfő, a hatvanas-hetvenes évek kiválósága – akit még ma is gyakran becéznek a kedvesebb Cucu mellett a tisztelet jeleként egyszerűen Kapitánynak – elmondta, miért lett két fia közül a kisebbikből jobb futballista:
Zoli mindent tudott a labdával, gyors volt, robbanékony. De nem szeretett igazán futballozni, hamar abbahagyta. Péter nagyon sokat tett azért, hogy ilyen jó játékos legyen. Azt szoktam mondani, hogy a nagyobbik fiam mindent megtett azért, hogy ne legyen futballista, a kisebbik pedig azért, hogy az legyen. Ez a nagy különbség.
“„
Matthäus először a példaképe volt, aztán a szövetségi kapitánya
Az édesapja után Cucunak (vagy éppen kis Cucunak) becézett Péternek gyerekkorában Lothar Matthäus volt a kedvence – már persze a Haladás játékosán, Illés Bélán kívül –, posztere ott virított a szobájában. Érdekes, hogy a német világsztár aztán öt mérkőzésen az edzője volt a válogatottban, szövetségi kapitányként. Halmosi Péter eredetileg balszélsőt játszott, később a középpályára vonták vissza, még később – részben kényszerűségből – balhátvédet is játszott. Már ötévesen „edzésre” járt a Haladáshoz, Szarka Zoltán, az egyesület olimpiai bajnok kapusa foglalkozott vele. 1998. augusztus 15-én, a Dunaferr ellen a Rohonci úton 1-0-ra elveszített mérkőzésen mutatkozott be az élvonalban, Dajka László volt akkor a csapat edzője. Abban a szezonban még egy találkozón, az utolsó fordulóban a Vác ellen játszott. Akkor már Mihalecz István dirigálta a Haladást, aki „díjazta”, hogy a kettős játékengedéllyel a Büki TK csapatában szereplő „kis Halmosi” két gólt lőtt az NB II-ben a MOTIM TE-nek. Péter három nappal később, életében először, kezdő játékos lehetett az élvonalban. A következő szezontól már alapembernek számított a Haliban, 2002-ig 79 további NB I-es bajnokin hét gólt szerzett. Csapatával a 2001-es tavaszt az NB I B-ben töltötte, 20 találkozón 14 gólt szerzett. A Dorognak három, a szomszédvár Celldömölknek négy gólt vágott. Nem nagy csoda, hogy megválasztották Az év legjobb NB I B-s labdarúgójának a Nyugati csoportban.
Élete mérkőzését játszotta Splitben
A Haladásból a Grazer AK-hoz szerződött 2002 nyarán. Első gólját a negyedik fordulóban, az FC Kärnten ellen fejelte. Szeptember 21-én már három gólnál tartott. Ősszel ment neki jobban, 2003 tavaszán nemigen játszott, csak április végétől futballozott megint, akkor is keveset. Tizenhét mérkőzésen szerzett három góllal, csalódottan zárta a pályafutása első külföldi évét. Nem volt szerencséje az edzőváltásokkal, a holland Thijs Libregtsnél, majd az egykori válogatott csatárnál, Christian Keglevitsnél rendszeresen játszott, egy másik legendának, Walter Schachnernek nem kellett. A GAK-ból a DVSC-be igazolt. 2003-ban és 2004-ben bronzérmes lett a Lokival. A debreceni klub első bajnoki címéből jelentős részt vállalt, hiszen 28 mérkőzésen lépett pályára, és öt gólt szerzett, majd átvehette a Zilahi-díjat. 2005 augusztusában a Hajduk elleni felejthetetlen spliti meccs hőse lett, két gólt szerzett. Az elsőt nagyjából a 35. másodpercben, és akkor el is dőlt minden. Bevette Manchesterben a United hálóját is, ám a szabályosnak tűnő találatát a bíró érvénytelenítette. Két Szuperkupát is nyert a Lokival, 2005-ben és 2006-ban mind a négy mérkőzésen szerepelt, viszont a 2007-es Magyar Kupa-döntőben és Szuperkupa-fináléban nem lépett pályára. 2007 januárjában újból a külföldre szerződött, a Plymouth Argyle először kölcsönvette, majd 400 000 fontot fizetett érte. Halmosi másfél év alatt 59 bajnokin 12 gólt szerzett az angol második vonalban. 2008 nyarán a Hull City – magyar játékosok esetében akkor horribilisnek mondható – kétmillió fontért vitte a Premier League-be. Az első szezonban 24 mérkőzésen (köztük 18 bajnokin) játéklehetőséget kapott, ám utóbb már alig vetették be.
Petr Čechkel együtt debütált
2010 tavaszára (12/5) az angolok kölcsönadták anyaegyesületének, majd 2011 januárjában végleg hazatért kedvenc klubjához, a Haladáshoz. 2018. november 24-én játszotta az utolsó NB I-es mérkőzését, zárómérlege 401 mérkőzésen 57 gól. 2020 januárjáig játszott a Haladásban, még a 2023–2024-es idényben is aktív, a Vas vármegyei I. osztályban. A nagyválogatottban 2002. február 12-én, Larnacában, egy világsztárral együtt mutatkozott be, akkor debütált a 2-0-ra nyerő cseheknél Petr Čech. Halmosi Péter 2013. május 22-ig 35-ször ölthette magára a címeres mezt. Gólt nem szerzett.