Gyimesi

László

Budapesten született, 1957. szeptember 8-án. A Műanyag FC-ben kezdett játszani. 17 évesen került Kispestre, Tichy Lajos hívására. 1976 őszén a Diósgyőrt 2-0-ra legyőző együttesben játszotta első bajnokiját a felnőttek között. Rövid győri kitérőtől (1987 tavasza) eltekintve felnőttként csak a kispesti csapatban játszott itthon, 291 bajnokin 37 gólt szerzett, s az ETO-ban 9/3-as mutatójával kiegészítve 300 magyar élvonalbeli mérkőzés és 40 gól az összteljesítménye. Ötször nyert bajnoki aranyérmet (1979-80, 1983-84, 1984-85, 1985-86, 1987-88), egyszer ezüstérmet (1977-78), egyszer MNK-t (1984-85). Az országos kupában kétszer döntős együttes tagja volt (1982-83, 1987-88) és a Közép-Európa-kupában is a fináléig jutott az 1977-78 szezonban. A „szélesebb” nemzetközi porondon vezéregyénisége volt az 1978-79-es idényben az UEFA Kupában negyeddöntőig jutottegyüttesnek, és az 1987-88-as kiírásban a nyolcaddöntőbe kerülő gárdának.

Kispesten hét olyan idényt töltött, amikor a bajnoki mérkőzésekről mindössze két-három alkalommal hiányzott, s az 1983—84-es szezonban egyszer sem mulasztott. A legtöbb gólt az 1978-79-es bajnokságban szerezte, kilencet, ekkor érte el egyetlen bajnoki dupláját, az Újpest elleni, 4-1-re végződött találkozón. Kispesti pályafutása tulajdonképpen három korszakot ölel fel. Tizenkilenc évesen mutatkozott be az első csapatban, abban az együttesben, amelyikben még Páncsics Miklós, Kocsis Lajos és Szűcs Lajos is futballozott, és amelyik aztán (már az említett trió nélkül) 1980-ban – éppen negyedszázad után először – bajnokságot nyert. Gyimesi „alapító tagja" volt a nyolcvanas évek derekára szinte verhetetlenné váló, háromszoros bajnokcsapatnak, annak az együttesnek, amely tizenegy labdarúgót adott a szintén ebben az időszakban Európa egyik legerősebb válogatottjának számító magyar nemzeti tizenegy keretébe. A nyolcvanhatos bajnoki cím egyben a „nagy generáció" szétesését is jelentette, a játékosok zöme külföldre szerződött, Gyimesi azonban maradt - nem teljesen önszántából. A Komora Imrével fennálló konfliktusa ekkorra teljesedett ki, olyannyira, hogy kilenc meccs erejéig Győrben kellett folytatnia pályafutását. A kitérő után nem szívesen tért vissza a Honvédhoz, pedig akkor már Bicskei Bertalan irányította a csapatot. Az átigazolási lapja a mai napig nincs aláírva, a nyolcvanas évek végén azonban még volt akkora hatalma a minisztériumi vezetőknek, hogy ez ne jelentsen akadályt. Gyimesi tehát újra Honvéd-mezt húzott, és bajnokcsapat tagjaként írhatta alá első, és egyben utolsó külföldi szerződését.

A Honvédban 1988 tavaszán, a Békéscsabán 1 -0-ra elvesztett mérkőzésen játszotta utolsó bajnokiját. Azt követően négy évet a belga Racing Genk együttesében futballozott. A válogatottban 12 alkalommal léphetett pályára, egy gólt szerzett. A nemzeti tizenegyben az 1978-as világbajnokságot követő első mérkőzésen, a finnek elleni, őszi Európa-bajnoki selejtezőn (1-2) lépett pályára, utoljára tíz évvel később, az Izlandon eddigi egyetlen győztes együttesünkben (3-0) játszott. A gólt 1984 tavaszán Szabadkán a jugoszláv együttes elleni 2-1-re elvesztett találkozón szerezte.

Miután befejezte a futballista-karrierjét Genkben, még további öt évre Belgiumban maradt, a vendéglátóiparban dolgozott. Hazatérése után edzői munkát vállalt, a Csepel SC-nél, a Dunakanyar-Vácban, a Bp. Honvéd U19-es csapatánál, a Tököl VSK-nél, az Inter 04 FC-nél, a Bicskei TC-nél, majd Vácszentlászlón vállalt munkát. 2018 után Balatonfüreden dolgozott 12-13 éves gyerekekkel, esetenként az U19-es csapatot is segítette. Az MLSZ ellenőreként is tevékenykedik.