Toborzóra ment, nem ministrálni
Gyetvai László 1918. december 11-én született a Felvidéken, Zólyomban. Trianon után a család Budapestre költözött, a későbbi jeles balszélső már itt nőtt fel, tizenöt évesen eldőlt a sorsa. Thury Gábornak, a Nemzeti Sport újságírójának mesélte, hogy „az Ecseri úti templomban készült ministrálni a kilencórás misén, de egy alkalommal iskolatársa az alig kőhajításnyira fekvő Üllői úti pályára invitálta, mondván, a Fradiban toborzót tartanak. Gyetvai eleinte hezitált, hogy ezt édesanyjával közölnie kellene, de barátja megígérte, ő majd szól a mamának. Az addig a grundokon futballozó srácot nem kellett nógatni, mert imádta a Ferencvárost. Még kilencévesen szeretett bele, amikor 1927. március 6-án a Fradi 6:2-re legyőzte a Kispestet. A toborzón a legendás Zsazsa bácsi (Izsák Károly) – civilben a Vásárcsarnokban burgonya-nagykereskedőként dolgozott – árgus szemekkel figyelte, hogyan játszik a több tucat fiatal. Gyetvai nevét az első között írta be a noteszébe.”
A híres KK-ban dobták mély vízbe
Gyetvai László végigjárta a kölyök-, az ifi és az amatőrcsapatot, majd 1937-ben szerződést kapott a profiknál. Első felnőttmérkőzése 1937. július 4-én, a Vienna elleni Közép-európai Kupa-mérkőzés volt. A Nemzeti Bajnokságban 1937. augusztus 29-én, a Nemzeti SC elleni, 5:4-es győzelemmel végződő mérkőzésen mutatkozott be, 1948-ig összesen 230 mérkőzésen lépett pályára (161 bajnoki, 9 hazai kupa, 13 nemzetközi tétmérkőzés, 12 egyéb hazai díjmérkőzés, 35 nemzetközi barátságos és díjmérkőzés) és 87 gólt szerzett (66 bajnoki, 21 egyéb). Dicsőséglistája tekintélyes: háromszoros magyar bajnok (1937–1938, 1939–1940, 1940–1941), háromszoros Magyar Kupa-győztes (1942, 1943, 1944), KK-győztes (1937), KK-döntős (1938, 1939).
Izomsérülése miatt szorult csak háttérbe
Az A-válogatottban 1938. december 7. és 1942. május 3. között 17 mérkőzésen 3 gólt szerzett. Sérülései miatt 1946-tól háttérbe szorult, az 1946–1947-es idényt 9/3-as, a következőt 6/1-es mérleggel zárta, közben nem tudott részt venni a híres mexikói túrán. A vissszavonulása után megpróbálkozott az edzői munkával is, az Egyetértésnél (1956–1959) és az FTC tartalékcsapatánál dolgozott. Aktív szereplője volt a Fradi öregfiúk csapatának. 2013-ban hunyt el.
